Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 1115 elé tárták volna, az ő ítélete ellen elviekben az Erdélyi Kamara előtt lehetett volna fellebbezni.115 A bányamester a jogi feladatokon túl az érctermelésért és a bányák fával való ellátásáért is felelt, de mindeközben védenie kellett a kincstári erdőket is az alkalmazásában lévő erdőkerülőn (magister sylvarum ) keresztül. A tanácso sokra bízták, hogy találják meg a bányamesteri posztra a megfelelő embert, a javasolt személyek listáját pedig juttassák el az Udvari Kamarához, a végső döntés ugyanis az utóbbi tanácsát illette. 116 Ugyancsak „speciális” artikulus volt az aranymosással foglalkozó szövegrész is – ami egyébként utólagos betoldásként került be az utasításba –, eszerint a kamara fennhatósága alá tartoztak az aranymosóhelyek. A kamarai tanácsnak kellett arról gondoskodnia, hogy a jórészt román jobbágyok művelte tevékenységből a lehető legtöbb érc bekerüljön a bányakamarákba, valamint szavatolniuk kellett az aranymosással foglalkozó emberek biztonságát. 117 A nemesércbányászat mellett kiemelt szerepe volt a harmincadhelyeknek, és az innen befolyó jövedelmeknek. A tanácsosoknak elsőként egy pontos jegyzéket kellett készíteniük az Erdély területén található harmincadhelyekről, majd arról kellett küldeniük javaslatot Prágába, hogy melyik erdélyi város lenne alkalmas a harmincadigazgatás központjának. A kamarai instrukcióból kiderül, hogy harmincadosoknak már korábban is adtak ki instrukciókat, valószínűleg Renner idején, ezeket be kellett kérni, áttanulmányozni, a nem megfelelők helyett pedig újakat kiadni. A harmincadosok mellett működtek ellenőrök is, negyedévente kellett a kamarai tanács előtt elszámolniuk a tevékenységükről.118 A sóbányászat helyzetéről csak általánosságban emlékezett meg egy rövid szövegrész, itt felsorolták a legjelentősebb sóbányász helyeket (Dés, Torda, Vízakna, Kolozs, Szék és a székely sóbányák), a kamarai tanácsosok feladata volt a termelés ellenőrzése és a biztonságos szállítás szavatolása. Az adók beszedése és adminisztrálása is a kamara hatáskörébe tartozott. A pénzügyigazgatási teendőkön felül az Erdélyi Kamara feladata volt a kiváltságokkal rendelkező erdélyi városok jogállásának megőrzése. A tanácsosoknak ügyelniük kellett arra, hogy a szász városokat kevésbé sújtsák a háború okozta intézkedések (többek között a katonaság bekvártélyozása). 119 Hasonlóan a jövedelemigazgatóhoz, a kamarai tanácsnak is képviselnie kellett a kincstár érdekeit, ezért össze kellett írni a magszakadás vagy hűtlenség miatt 115 Vö. Mátyás-Rausch Petra: A nemesúr esete a bányászgazdával. Egy bócai bányaper tanulságai (1568). Bányászattörténeti Közlemények 21. (2016) 33–34. 116 MNL OL E136 VII. k. 30., illetve EOE V. 249–250. 117 EOE V. uo. 118 MNL OL E136 VII. k. 31–32. 119 Vö. uo. 28.
