Századok – 2017

2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között

MÁTYÁS-RAUSCH PETRA

1101

hasznosabbnak, jóllehet ő sem fogalmazott meg nagyobb újítást a korábban már meghatározott alapelvekhez képest. Ahhoz, hogy az erdélyi területet tartósan a király uralma alatt lehessen tartani, hatékony pénzügyigazgatásra és biztos jövedelemforrásokra volt szükség. A Habsburg-kormányzat ezért – ahogy az előbbiekben utaltam rá – a jövedelemigazgatás gyors és egyszerű átszervezésére törekedett, ugyanis az elsődleges cél az Erdélyben állomásozó csapatok ellátása volt. A királyi biztosok arra vonatkozóan nem kaptak külön utasítást, hogy a pénzügyek terén milyen módosításokat hajtsanak végre, ezért saját hatáskörükben dönthettek egy ideiglenes megoldásról, amely elnyerte a központi kormányzat tetszését is. A zavaros politikai, hatalmi viszonyok között úgy találták jónak, ha egy embert állítanak az erdélyi jövedelmek és fiskális birtokok élére, akinek a hűségében és elkötelezettségében meg lehet bízni, ezen felül pedig befolyásos személyiség is.49

Giorgio Basta, Hans Molart és Nicolas von Burghausen választása egy szebeni polgárra esett: Hans Paul (Johann) Rennerre, aki szabómester volt és gazdag kereskedő, 1600-ban az újegyházi királybírói posztot töltötte be.50

Ebben az időben még karrierje elején állt, de a Habsburgok iránti hűsége töretlen volt, ahogy ezt a későbbi évtizedekben végzett munkássága is bizonyítja. Gyulaffi Lestár szerint a királyi biztosok nagy becsületben tartották, a legfontosabb döntésekben mindig kikérték a véleményét. 1605-ben Szeben polgármestere lett, és mivel nem volt hajlandó Bocskai pártjára állni, el kellett menekülnie Moldvába.51

Hans Renner az erdélyi jövedelmek és bevételek adminisztrátora és főinspektora (Der siebenbürgischen landt regalien und 49 Vö. Oborni T.:

Erdély pénzügyei i.

m. 49–50. 50 Georg Kraus: Erdélyi krónika (1608–1665). S. a. r. Vogel Sándor. Bp. 1994. 753. Renner neve több formában is előfordul a forrásokban, többek között Johann Rhener/Rehner, vagy Régeni Jánosként. 51 Gyulaffi Lestár följegyzései (1565–1605). Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI–XVII. századból. Közli Szabó Károly. (Monumenta Hungariae Historica 2. osztály Scriptores 34.) Bp. 1881. 133., 208., 281.; Polgármesterségére lásd Soós Ferenc:

Egy monogram feloldása. Éremtani lapok 29. (1995) 10–14. Kortársával, Albert Huettal szemben az ő személyéhez ambivalensen viszonyult a szász történetírás. Szeben városának és a szász universitasnak egyik legbefolyásosabb személyisége volt, moldvai száműzetése után visszatért Szebenbe, ahol kereskedéssel foglalkozott. Báthory Gábor a széki „merényletet” követően lefogatta, és Bécsből hozatott 80 000 forintot érő áruit lefoglaltatta, az utóbbi árával Renner egyébként adósa maradt a bécsi kereskedőknek. Lásd Gr. Illésházy István feljegyzései, Hidvégi Mikó Ferenc históriája 1594–1613, Bíró Sámuel folytatásával. Közli. Kazinczy Gábor. (Monumenta Hungariae Historica 2. osztály Scriptores 7.) Pest 1863. 281–282.; Johann és Gustav Seivert több történeti munkájában is károsnak nevezte tevékenységét, leginkább Georg Kraus krónikájára támaszkodva. Véleményük szerint magának akarta megszerezni a fejedelmi címet. Lásd Die Stadt Hermann stadt. Eine historische Skizze von Gustav Seivert. Hermannstadt 1859. 84.; 1615-ben Bethlen Gábor követeként járt Bécsben, ahol átállt a Bethlen-ellenes párt oldalára, akik meg akarták buktatni a fejedelmet. A császári udvarban tett szolgálataiért cserébe tanácsosnak nevezték ki, egy udvarbeli nemesasszonyt vett feleségül. Végül Bethlen Gábor kegyelme révén 1625-ben visszatérhetett Erdélybe, ahol rövidesen elhunyt. Lásd Kraus, G.:

Erdélyi krónika i.

m. 97–101. Az általa viselt jövedelemigazgatói posztról egyik történeti munka sem emlékezik meg.