Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1096 Bodoni kötelességei közé tartozott a számadáskönyv vezetése, amelybe bejegyzett minden bevételt és kiadást típusokra bontva.31 Előfordult, hogy a kincs tárban nemesércet is beváltottak, ezt is be kellett vezetni a számadáskönyvbe, és nyugtát adni, amit később továbbítani kellett a számvevőknek.32 A kincstári kifizetések esetében sem járhatott el egyedül, a bevásárlásokra utalványozott ösz szegek kiadását a számvevőknek is ellen kellett jegyezniük; csak az a nyugta volt érvényes, amelyen a kincstár vezetőjének és legalább egy számvevőnek az aláírása szerepelt. Bodoni soron kívül akkor adhatott ki nagyobb összeget, ha arra királyi rendelet, vagy maguk a biztosok utasították. Az ilyen jellegű kiadásokat is vezetnie kellett a számadáskönyvben, és ha alkalom adódott rá, hetente, ha ez nem volt lehetséges, legalább havonta be kellett volna mutatni a biztosoknak a regisztert, amelyet azok aláírásukkal láttak volna el. A kincstár vezetőjének kellett kiutalnia az udvarban szolgálatot teljesítők (udvarmester, lovasok, gyalogok, szolgák) fizetéseit. Az instrukció arról is rendelkezett, hogy mikor kell megtörténnie a járandóság kifizetésének: az első fizetési napnak június 1-jét tették meg. Az utóbbi dátumból arra lehet következtetni, hogy Bodoni valamikor május folyamán kapta meg az instrukciót, és a tényleges munkát júniusban kezdhette el. Hatalomváltás idején nem egyszerű feladat átvenni a pénzügyek irányítását, ez így volt Bodoni esetében is. Neki kellett ugyanis arról gondoskodnia, hogy a leköszönt fejedelem minden adóssága rendezve legyen. Ezenfelül ő felelt a postás ifjak fizetéséért, ha külföldi útra küldték őket, azt jelentenie kellett a számvevőknek is. A tárház sértetlenségét is neki kellett szavatolnia, ha mégis hiányt észlelne, azt azonnal jeleznie kellett a biztosoknak, akiknek elszámolással tartozott Miksa főherceg megérkezéséig. Az instrukció utolsó pontjai a kincstár vezetőjének és alkalmazottainak fizetését és egyéb járandóságait tárgyalta. Bodoni István éves fizetése 1000 tallér volt, ezen felül kapott 16 lóra elegendő fizetséget, helyettesének évi 200 tallér járt. A Rentmeister alatt szolgálatot teljesítő két tisztviselőnek fejen ként évi 100 tallért határoztak meg. A fenti tisztségviselőkön felül a kincstár fizette az úgynevezett fűszerfelelőst (Gewürzverwalter ), aki éves járandóságát posz tóban és prémben kapta meg, valamint a „borstörőt” (Pfefferströßer ), aki évente 4 forintot, egy ruhát és egy birkabekecset kapott. Rajtuk kívül Bodoninak még az írnokait kellett kifizetnie. Az instrukció utolsó pontja külön kihangsúlyozta, 31 A számadáskönyveket általában az egyszerű számvitel alapján vezették. Lásd Kenyeres István: Uradal mak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Bp. 2008. 125. 32 A kincstárnál történő ércbeváltásra a korai Báthory-korból már van példa, többek között ezért adományozott Báthory István a zalatnai bányákat bérlő Grison családnak egy házat Gyulafehérváron. A bérlők itt tudták megvárni, amíg az ércükért pénzt kaptak. Lásd Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése I–II. Szerk. Veress Endre. (Monumenta Transsilvanica) Kolozsvár 1944. 71– 72.
