Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 1097 hogy a felsorolt alkalmazottak nem Bodonitól, hanem a kincstártól kapják a fizetésüket. Ez azt jelentette, hogy a kincstárhoz tartozó tisztségviselők közjogi viszonyban álltak az uralkodóval, és nem kötötte őket semmilyen magánjogi viszony a kincstár vezetőjéhez. Az alkalmazottaknak járó természetbeni juttatásokról a mindenkori gyulafehérvári udvarbíró kötelessége volt gondoskodni. 33 Bodoni István instrukciója a 16. század végi erdélyi pénzügyigazgatás pillanatképét tárja elénk, megmutatja, hogy milyen tisztségviselők dolgoztak a fejedelmi udvar mellett tevékenykedő kincstári iroda kötelékében. Erre enged következtetni a szövegben többször is visszatérő fordulat, miszerint Bodoninak a régi szokás szerint kell eljárnia. A számára kiadott instrukcióból egyértelműnek látszik, hogy az ő feladata elsősorban a szorosabb értelemben vett pénztári kezelés lett volna, ellenőrző funkciót egyáltalán nem láthatott el, és az erdélyi terület jövedelemforrásaira sem volt rálátása.34 Jogosan merül fel a kérdés, hogy Bodoni tisztsége mennyiben új, és mennyiben folytatója az erdélyi hagyományoknak? Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy a királyi biztosok nem akartak semmit kockáztatni, ezért inkább a már meglévő kincstári prefektusi tisztséget töltötték be nekik tetsző emberrel; az újdonság annyiból állt, hogy jogkörét a korábbiakhoz képest csökkentették. Elsődleges céljuk az volt, hogy a befolyó jövedelmeket hatékonyan lehessen kezelni, és ebből minél többet lehessen a király hatalmának megszilárdítására és a katonaság ellátására költeni. Bodoni István tevékenységéről nem sokat lehet tudni, annyi bizonyos, hogy 1598 decemberében még viselte a tisztségét, erről tanúskodik egy általa aláírt elismervény.35 A történeti eseményeket ismerve nem lehetett könnyű dolga. A Miksa főherceg megérkezésére váró királyi biztosok azt várták el tőle, hogy minél több pénz kerüljön a kincstárba, jóllehet azt maguk is elismerték május 24-én kelt jelentésükben, hogy a tartomány pénzügyi helyzete komoly aggodalomra ad okot; véleményük szerint a hiány legalább 200 000 forintra tehető.36 Ehhez a tetemes hiányhoz többek között az is hozzájárulhatott, hogy Báthory Zsigmond, mielőtt elhagyta volna Erdélyt, szó szerint kifosztotta a kincstárat, ha hihetünk Bethlen Farkas leírásának. A történetíró úgy emlékezett meg a fejedelem első lemondásáról, hogy Báthory a hivatalos ceremónia után kihordatta a teljes veretlen és vert arany- valamint ezüstkészletet a tárházból, elvitte az adókból befolyt ösz szegeket is, a legtöbb értékes tárgyat – kivéve a súlyos kárpitokat, s mindezeket 33 MNL OL E 144 1. cs. fol. 416–418. 34 Vö. Oborni T.: Erdély pénzügyei i. m. 52–53. 35 MNL OL Mikrofilmek Beszterce város és kerület levéltára, Beszterce város és kerület, Missiles 1598/Nr. 124. 36 Nagy G.: Miksa főhercegre várva i. m. 1560., illetve Oborni Teréz: Erdély kincstári bevételei és kiadá sai a 16. század végén. Történelmi Szemle 47. (2005) 3–4. sz. 343.
