Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 1095 az egyéb hadi kiadások finanszírozására. Unokája I. Ferdinándhoz képest mindenképpen lépéselőnyben volt, hiszen a 16. század közepén a magyar királynak egy addig ismeretlen úton kellett elindulnia. Ki kellett dolgozni a hatékony pénzügyigazgatás megszervezéséhez és működtetéséhez szükséges utasításokat, annak ellenére, hogy az idő sürgette, és Ferdinánd hatalma igen ingatag volt Erdélyben.27 Ezzel szemben I. Rudolf idején a korábban – még elődei uralko dása alatt – kidolgozott instrukciók és tervezetek már készen álltak, és mintá ul szolgálhattak az erdélyi pénzügyek rendezésében. Ezenfelül a császári-királyi udvar döntéshozói már birtokában voltak azon ismereteknek, amelyeknek I. Ferdinánd és hívei még nem lehettek, így felkészültebben láttak hozzá a tartomány integrálásához. Bodoni István tisztsége közelebb állt a fentiekben bemutatott kincstári prefektus hivatalához, mint a kincstartóéhoz, vagy a 16. század közepén Haller Péter és Vas László által viselt jövedelemigazgatóéhoz.28 Bodoni feladata volt az erdélyi fejedelmek korábbi tárháza (Schatzkammer ) és a tényleges kincstár ( fiscus ) veze tése, mint obrister Presidentenambt . 29 A kincstár vezetőjének vagy igazgatójának legfontosabb feladata a kincstárba befolyó jövedelmek kezelése volt. Az egyes tételeket személyesen kellett bevételeznie, a befizetésnél jelen kellett lennie a mellé rendelt ellenőrnek is, akit az irat Rentmeister ként említ. 30 A pontos ügyvitel és elszámoltathatóság érdekében minden esetben nyugtát kellett adnia az adott összeget átadó tisztviselőnek, amelyet saját pecsétjével és aláírásával is el kellett látnia. Bodoninak együtt kellett működnie a számvevőkkel (exactores ) is , ugyan is az utóbbiak által kiadott elismervény volt a hivatalos, a tisztviselő ezzel tudta igazolni, hogy beadta a kérdéses pénzösszeget. A kincstári prefektus munkáját tehát két szinten is ellenőrizték, egyrészt a mellé rendelt ellenőrön, másrészt a számvevőkön keresztül. 27 Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I. Ferdinánd uralma alatt 1552–1556. (FONS Könyvek 1.) Bp. 2002. 49–53. 28 Haller Péter instrukciójában a jövedelemigazgató és kincstartó kifejezés is szerepelt, a sorrend azonban nem volt véletlen, a király kizárólag a hagyományok iránti tiszteletből használta a kincstartó megnevezést. Haller utódjánál, Vas Lászlónál már kizárólag az administrator proventuum elnevezést alkal mazták. Lásd Oborni T.: Erdély pénzügyei i. m. 52. 29 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) E 144 Magyar Kincstári Levéltárak, Magyar Kamara Archivuma, Jogbiztosító és kiemelt fontosságú iratok, Magyar Történelmi Emlékek (a továbbiakban: E 144) 1. cs. fol. 416–418. Kiadva: Utasítás az erdélyi kincstartó részére 1598-ból. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 7. (1900) 323–325., vö. Kruppa T.: Miksa főherceg i. m. 834–836. 30 MNL OL E 144 1. cs. fol. 416. Vö. Kruppa T.: Miksa főherceg i. m. 834–836. A Rentmeister tisztségére lásd Kenyeres István: XVI. századi uradalmi utasítások. Utasítások a kamarai uradalmak prefektu sai, udvarbírái és ellenőrei részére I–II. (FONS Könyvek 2.) Bp. 2002. I. 56.
