Századok – 2017

2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között

AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1090 egyéb területeit irányító kormánytanácsnak.4 A bemutatás jórészt az általa is ­mert instrukciók leírásában merült ki, de alaposabb utánajárással kideríthető, hogy az ismertetett utasítások és rendeletek sora sem teljes. Jóllehet az erdélyi Habsburg-kormányszerveknek rövid idő adatott a 17. század elején arra, hogy a tartomány stabilizációján munkálkodjanak, de valódi tevékenységük feltárá­sa közelebb vihet a megpróbáltatásokban nem szűkölködő korszak alaposabb megismeréséhez. Ember Győző munkájára visszautalva, az erdélyi Habsburg-kormányszervek bemutatását az instrukciók feldolgozásával kell kezdenünk. Trócsányi már em­lített művében az instrukció alapú közigazgatás-történeti kutatást idejétmúlt­nak nevezte, hiszen egy hivatal tényleges működését nem lehet kizárólag a számára kiadott utasítás alapján rekonstruálni.5 Ez valóban így van, azonban az erdélyi pénzügyigazgatás korabeli történetének feldolgozásakor mégis vissza kell kanya­rodnunk az Ember Győző által alkalmazott módszerhez, ugyanis jelenleg az inst­rukciókon kívül igen kevés forrás áll rendelkezésünkre. Az erdélyi pénzügyigazgatás helyzete a 16. század végén Az erdélyi állam pénzügyigazgatásának vizsgálata első ránézésre nem tűnik ne­héz feladatnak. Komoly előmunkálatok állnak rendelkezésre, többek között Trócsányi Zsolt is foglalkozott ezzel a témával. Közölte a legfontosabb tiszt­ségviselők listáját, valamint ismertette a szórt forrásanyag alapján a jogkörüket is. Számára a kiindulópont az volt, hogy az erdélyi államigazgatás – beleértve a kincstári-pénzügyigazgatást is – központi szervei a középkori Magyar Királyság központi szerveinek folytatói. Az önálló erdélyi állam területén is egy kincstartó állt a pénzügyek élén, akárcsak a Mohács előtti Magyarországon, és hasonlóan a Habsburg Birodalomba integrálódott Magyar Királysághoz, Erdélyben is „el­sorvadt” ez az intézmény az idők folyamán, és helyét egyéb hivatalok vették át. 6 Az általa közölt adatok szerint a Báthory-korszakban szinte folyamatosan be volt töltve a kincstartói poszt, sőt arra is akadt példa, hogy egy évben két kincstartót is kineveztek.7 Mindezek alapján úgy tűnhetne, hogy a kincstartói tisztség egy fontos, komoly befolyással bíró poszt, azonban maga Trócsányi állította a ké­sőbbiekben azt, hogy hiába volt kinevezett kincstartó, kincstartói hivatal bizto­san nem létezett a korabeli Erdélyben, az iratexpediálást a fejedelmi kancellárián 4 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. (A Magyar Or­szágos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 1.) Bp. 1946. 423–433. 5 Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 10. 6 Uo. 417. 7 Uo. 321.

Next

/
Thumbnails
Contents