Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 1091 keresztül oldották meg. Az ügymenetre a kincstartónak nem volt rálátása, és a pénzkezelést valójában a fejedelmi kincstár mellett szolgáló alacsonyabb rangú tisztviselők végezték.8 Trócsányi egyszerűsített leírása több szempontból hasonlít Szilágyi Lórándnak a késő középkori magyar kincstartóságról alkotott képéhez. 9 Kubinyi András kutatásaiból azonban kiderült, hogy a középkori kincstartó mögött állt egy hivatal, amely az iratkiadáson túl is széles feladatkörrel bírt; a kincstartói irodához tartozott a kincstartó helyettese, időként volt titkára, számvevője, pénztárosa és írnokai.10 Az eddig összegyűjtött adatok révén módosítani lehet a Trócsányi által felvázolt képet is. Trócsányi adatsora szerint Báthory Kristóf halála (1581) és Báthory Zsigmond első lemondása (1598) között eltelt időben hat személy töltötte be a kincstartói pozíciót, volt olyan év, amikor két kincstartó is működött egyszerre (Siger János, Bocskai István).11 Az egyes kincstartók titulusát megvizsgálva azonban egyér telművé válik, hogy egyedül Siger János viselte a thesaurarius címet, a többiek mind cubicularius ként vagy supremus cubicularius ként (főkomornyik) szolgálták a fejedelmet.12 A két tisztséget semmiképpen sem lehet azonosítani egymással, az utóbbi a fejedelem belső köreibe tartozó, jelentős befolyással bíró személy lehetett, aki többek között a mindenkori fejedelmi udvar napi kiadásaira szánt pénzösszegekért felelt. Kemény János önéletrajzában az szerepel, hogy a főkomornyik még a fejedelemnek sem tartozott elszámolással. 13 Ha a kincstartó és a főkomornyik tisztjét szétválasztjuk, kiderül, hogy Báthory Zsigmond uralkodásának első felében összesen két évig fungált egy kincstartó, a fennmaradó időben valaki más irányította az erdélyi pénzügyeket. Arra a kérdésre, hogy vajon melyik tisztviselő lehetett ezzel a feladattal megbízva, nehéz pontos választ adni, de nagy a valószínűsége, hogy 8 Uo. 229–230. 9 Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig. Levéltári Közlemények 28. (1958) 35–38. 10 Uo. 45–49. 11 Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 321. 12 Siger János tisztsége is több formában fordul elő a forrásokban, a kincstartó mellett az erdélyi jövedelmek adminisztrátoraként is emlegetik. Lásd Trócsányi Zs . : Erdély központi kormányzata i. m. 321. A terminológia még több alkalommal előfordul a Báthory-időszakban, leginkább a tizenöt éves háború lezárulása után. Azt a további kutatásoknak kell eldönteniük, hogy ez a tisztség kötődik-e – és ha igen mennyiben – a késő középkori Magyar Királyság területén működő, administrator proventuum regalium elnevezéssel bíró tisztviselőhöz, akit általában akkor neveztek ki, ha a kincstartói hivatal nem volt betöltve. Lásd Kubinyi A.: A királyi kincstartók i. m. 40. 13 Nagy János: Hidvégi Mikó Ferencz életrajza. Keresztény Magvető X. (1875) 24–26. Az udvar és udvartartás közötti különbségekre a teljesség igénye nélkül lásd Kubinyi András: A királyi udvar a késő középkori Magyarországon. In: Idővel paloták... Magyar udvari kultúra a 16–17. században. Szerk. G. Etényi Nóra – Horn Ildikó. Bp. 2005. 13–14.; Jeney-Tóth Annamária: „... Urunk udvarnépe ...”. Udvar és társadalma Báthory Gábor és Bethlen Gábor fejedelemsége idején a kolozsvári számadáskönyvek tükrében. (Speculum Historiae Debreceniense 11.) Debrecen 2012. 12–15.
