Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Szőcs Tibor: Miből lett az országbíró? Az udvarispáni tisztségek kialakulása
MIBŐL LETT AZ ORSZÁGBÍRÓ? 1084 halála után rövid ideig politikai anarchia dúlt az országban, amit Szent László magyar király 1091. évi hódító hadjárata követett, s ennek eredményeként az ország jó része magyar fennhatóság alá került. László unokaöccsét, Álmost hagyta ott, hogy a nevében hatalmat gyakoroljon, de ez a foglalás nem bizonyult még tartósnak.110 A László halála után kitörő horvát lázadást Kálmán elfojtotta, és nagybátyja hódításait Dalmáciára is kiterjesztette. Végül, mindennek betetőzéseképpen saját magát koronáztatta 1102-ben Tengerfehérvárott horvát királlyá, és 1105-ben Észak-Dalmáciát is hódoltatta.111 Kálmán volt tehát az első olyan magyar uralkodó, aki nemcsak viselte a horvát koronát, de többször is megfordult Horvátországban és a dalmát tengerparton. 1102. évi koronázását követően bizonyíthatóan ott járt 1105-ben, 1108-ban és 1111-ben is, és mivel ezeket az időszakokat egységesen három év választja el egymástól, ebből egy tudatos rendszerre lehet következtetni.112 Az új országaiba tett látogatások során Kálmán „klasszikus” királyként viselkedett, és az őt kísérő magyar előkelők mellett a helyi elit is körülvette. Királyként lehetősége (sőt mi több: kötelessége) volt megismerni az ottani intézményes viszonyokat, így biztosan találkozott a tepč ijákkal is, amelyet nyilván nem szláv nyelven, hanem a latin nevén, curialis comes ként mu tattak be neki. Ismerünk olyan konkrét esetet is, amikor 1111-ben Zára falai alatt tartott gyűlésen királyi földekről intézkedtek, és ilyen gyűlésekre máskor is sor kerülhetett.113 Ilyen alkalmakkor biztosan jelen voltak a tep č iják, ugyanakkor a legvalószínűbb az, hogy Kálmán már a koronázásától kezdve találkozott a tisztség viselőjével, aki – mint arra Miloš Blagojevi ć is rámutatott – a legelőkelőbb méltóságviselők közé tartozott az udvari hierarchiában. 114 Látjuk tehát, hogy nem sokkal Kálmán horvát és dalmát hódítása és horvát–dalmát királlyá koronázása után Magyarországon is megjelent egy olyan tisztség, amelynek a latin neve pontosan egyezik a horvátországi tisztség latin nevével, miközben semelyik más szomszédos, latin műveltségű ország 110 Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata. Századok 149. (2015) 460–462., 471–472. 111 Minderre lásd Font Márta: Megjegyzések a horvát–magyar perszonálunió középkori történetéhez. In: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Főszerk. Hanák Péter, szerk. Nagy Mariann. Pécs 1997. 12–15.; Makk Ferenc: A tizenkettedik század története. (Magyar századok) H. n. [Bp.] 2000. 15–20., 31–34.; Sokcsevits Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig. (Szomszéd népek történelme) Bp. 2011. 95–103.; Paul Stephenson: Byzantium’s Balkan Frontier. A Political Study of the Northern Balkans, 900–1204. Cambridge 2000. 197–200.; Florin Curta: Southeastern Europe in the Middle Ages 500–1250. Cambridge 2006. 266. 112 Györffy György: A XII. századi dalmáciai városprivilégiumok kritikájához. Történelmi Szemle 10. (1967) 49.; Gál Judit: Az Árpád-házi királyok és hercegek ünnepélyes bevonulásai a dalmáciai városokba. In: Micae Mediaevales IV. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Szerk. Gál Judit et al. Bp. 2015. 61., 64–67. 113 Gál J.: Ünnepélyes bevonulások i. m. 67. 114 Blagojević , M.: Tepčije i. m. 39–40.
