Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Szőcs Tibor: Miből lett az országbíró? Az udvarispáni tisztségek kialakulása
SZŐCS TIBOR 1083 a „tepčica ”. 107 A latin nyelven curialis comes nek is nevezett tisztségviselő alapvető feladata tehát a 11. század második felében Horvátországban az uralkodói birtokállomány kezelése, számon tartása volt, a királyi birtokok (vagy amihez valamilyen módon uralkodói jog is kötődött) eladományozása esetén pedig a jelenlétével legitimálta az átruházást. Ez megmagyarázza a tisztség latin nevét is: nem az udvarnak (curiá nak) az ispánja volt, hanem az udvari ( curialis ) földek ispánja. Ezen a ponton kap különös jelentőséget az, hogy a magyarországi curialis co mes mit is csinált a legkorábbi olyan forrásokban, amelyekben nem csak tanúként jelent meg. Amikor Hontpázmány nembeli Lampert ispán bozóki monostornak tett adományait írásba foglalták 1135-ben, akkor a felsorolás szerint a kilencedik eladományozott birtokon, Pásztón, királyi udvarház állt, és ennek az iktatását Gyula királyi udvarispán végezte a poroszlója által.108 Feltűnő, hogy más birtok kapcsán nem volt szükség arra, hogy a királyi udvarispán iktassa azt, egyedül a királyi udvarház átruházását intézte ő, nyilván azért, mert az adomány csak így lehetett jogszerű. Az 1151 körüli pannonhalmi oklevél szerint pedig az apát eladta a monostor egy birtokát, hogy eleget tegyen II. Géza király kívánságának, aki készpénzt kért tőlük, cserébe Géza nekik adott egy udvarnokföldet: ezt is az udvarispán iktatta be az apátság számára.109 A 12. századi királyi udvarispánokat tehát nemcsak pontosan úgy nevezték latinul, mint a horvátországi tep č ijá kat, de a dokumentált feladatuk is ugyanaz volt: a királyi birtokállomány (vagy amihez valamilyen módon királyi jog is kötődik, mint Lampert ispán esetében) iktatását ők intézték és legitimálták, továbbá kezelték a birtokokat. Összességében a magánbirtokok udvarispánjai is ezt csinálták, ők feleltek a kezelésük alatt lévő birtokokért, és a rajtuk élő népekért, különösen gyakran feltűnve akkor, amikor a birtokok ügyében kellett rendelkezni (kijelölni a határokat, iktatni, tanúsítani a birtoklást stb.). A megyei udvarispán kapcsán nincs ilyen egyértelmű adatunk a 12. századból, bár intéztek birtokiktatást a megyéjükben, az inkább alkalmi poroszlói feladat volt, nem hivatali. Azonban a 12–13. század fordulóján ők is a megyei gazdasági igazgatás környékén tűnnek fel. Ha ezek után feltételesen elfogadjuk, hogy a királyi és megyei udvarispánok a horvátországi tepč iják és tep č icák mintájára jöttek létre, mint az állami bir tokigazgatás felsőbb és alsóbb szintjeit kezelő tisztségviselők, akkor arra is kézenfekvő a válasz, hogy erre miért pont Kálmán uralkodásának második felében, a 12. század elején került sor. Zvonimir horvát király 1089-ben bekövetkező 107 Uo. 40–44. 108 Nonum [ti: predium] vero Paztuh, ubi erat regalis curia, dedit rex Ladislaus comiti Lamperto cum sorore sua, quam dederat ei in uxorem [...] comes autem curialis regis erat Iula, qui pristaldum suum nomine Donk idem predium predicto cenobio statuit. – CDES I. 71. 109 CAH 60. (RA 80.). Lásd még fentebb.
