Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Szőcs Tibor: Miből lett az országbíró? Az udvarispáni tisztségek kialakulása
SZŐCS TIBOR 1075 is felbukkan a másik feladatkörében is, mint a megyei jövedelmek behajtását vagy kezelését intéző személy. 66 A világi és egyházi magánbirtokok udvarispánjának legkorábbi ismert felbukkanása az 1181. évi, az írásbeliség bevezetésének szükségességéről szóló sorai miatt elhíresült „Froa-oklevélben” található. Eszerint Froa asszony egy földet adott el Farkas nádorispánnak, és a határjárás leírása előtt kiemelték, hogy „Elelis, Froa udvarispánja [volt az], aki a földnek határát a körüljárás során megmutatta”.67 Két évvel később Miklós esztergomi érsek 1183. évi oklevelé ben tudatta, hogy az esztergomi kanonokok eladtak egy Kéménd nevű földet Farkas ispánnak, itt az eladás tanúi között találjuk egyházi részről a kanonokok mellett Walter curialis comes t is. 68 1184-ben a tihanyi egyház udvarispánjának kellett esküt tennie két másik szerzetessel együtt, hogy bizonyos szökött szolgák az egyházhoz tartoznak.69 Az utolsó ide vonható 12. századi adat Kalán pécsi püspök 1193 körül kiadott ítéletlevele. Történt ugyanis, hogy per támadt egy bizonyos Kelmék (Kemenic ) nevű föld ügyében két várnépbeli ( civilis ) és a zágrábi püspök között, és mindkét fél azt állította, hogy a birtok hozzá tartozik. A püspök a zágrábi egyházat kötelezte bizonyításra azzal, hogy esküt ítélt az egyház két kanonokjának, akik a zágrábi egyházmegye főesperesei is voltak egyben, illetve három udvarispánnak, tudniillik vaskai Tivának, dombrói Mihálynak és kelméki Mártonnak.70 A nevezettek végül letették az esküt, pontosan megjelölve, hogy az egyház által bírt föld határai meddig terjednek. Az egyháznak ítélt földbe az ügy két poroszlója iktatta be a püspököt, közülük az egyik, mint fentebb említettük, Ysanus, a körösi udvarispán volt.71 A zág rábi egyháznak tehát minimum három udvarispánja is volt, akik szintén akkor jelentek meg, amikor az egyház birtokállományát kellett pontosan számba hanem az ispán, és ő is csak a várjobbágyok jelenlétében – továbbá a szőlőműveseket ne vihessék külső bíró, csak a comes vagy curialis comes elé – HO III. 6. (RA 678.). Bár jól láthatóan több kiváltságot is a szőlőművesek korábbi személyes rossz tapasztalata szült, az udvarispán jogköre itt már nagy általánosságban is bírói hivatalt takar. 66 1225: Sopron vármegye története. Oklevéltár I–II. Szerk. Nagy Imre. Sopron 1889–1891. I. 16. (RA 420.; ugyanez az oklevél hamis változatában: UB I. 147., RA 522.); 1233: RA 505. (ui. az oklevél kiadása is); (1235–1270): CD VII/1. 362. = CD IX/4. 497. (RA 1675.); lásd még Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 26.) Bp. 1999. 59.; 1270: ÁÚO III. 229. (RA 1985.) 67 Eleis curialis comes Froe, qui terminum terre in circuitu demonstravit – CAH 83., magyarul: uo. 140. (Ford. Kumorovitz L. Bernát) 68 CAH 89. 69 CAH 90. (PRT X. 501.). 70 duobus canonicis atque archidiaconis Zagrabiensis ecclesie, scilicet Barano et Timporio, tribusque curialibus comitibus, scilicet Tiwa de Wasca, Michaeli de Dumburou, Martino de Kemenic – CDCr II. 265. 71 Lásd 57. jegyz.
