Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Szőcs Tibor: Miből lett az országbíró? Az udvarispáni tisztségek kialakulása
MIBŐL LETT AZ ORSZÁGBÍRÓ? 1066 kezésére álló lehetőséget, a kérdést érintő új dokumentum az 1930-as évek óta nem bukkant fel, így ezen az egyértelműnek tetsző képen sem igen lehet módosítani. Arra azonban tehetünk kísérletet, hogy néhány kiegészítést tegyünk mindehhez. Miért pont a 12. század elején jött létre az országbírói tisztség előd-intézménye, a királyi udvarispáni hivatal? Mi motiválhatta a tisztség létrehozását? Úgy véljük, hogy a kérdés alaposabb körüljárásával jobb válasz is adható az olyan általánosságoknál, mint „a nádor tehermentesítése”, vagy ehhez hasonlók. Mindezzel összefüggésben foglalkoznunk kell egy másik kérdéssel is: biztos, hogy II. István hívta életre az intézményt, nem lehetséges-e, hogy az már apja, Könyves Kálmán idején megjelent? Az „alaposabb körüljárást” a tisztség elnevezésével érdemes kezdeni. A curialis comes(ek) és hivatala(ik) a 12–13. században Az már a 17. századtól kezdve evidensnek számított, hogy a 12. század forrásaiban a későbbi iudex curie cím birtokosát a curialis comes titulus alatt kell keresni. 1658-ban az első nádor- és országbíró-archontológiát összeállító Caspar Iongelinus is ennek fényében készítette el névsorát,13 és a későbbi történetírás is számolt a név változással.14 Az intézményi folytonosságot a 13. század elejének átmeneti időszaka bizonyítja, amikor ugyanazt a személyt többféleképpen is nevezték (lásd alább). A 12. század folyamán, III. Béla uralkodásának a végéig a curialis comes vagy comes curialis (vagyis „udvarispán”) fordult elő a leggyakrabban. 15 Csak elvétve egészült ki a regis szóval („a király udvarispánja”), 16 vagy egyéb, olyan egyedi, máshol fel nem bukkanó körülírásokkal, mint például Georgio filio Cronik curia regalis officia disponente („Cronik fia György a királyi udvar szolgálatait végzi”), 17 vagy presentia [...] Gereonis regie curie curam gerentis („a királyi udvarra gondot 13 Iongelinus, G.: Catalogus Palatinorum i. m. 163. 14 Részletesebben is tárgyalja a névformák változásait: Frankl V.: Nádor és országbíró i. m. 129–130.; Váczy Péter: A magyar királyság központi igazgatása a XI–XII. században. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp. 1937. 623–624.; Váczy P.: Központi szer vezet i. m. 56–57. 15 A királyi oklevelek esetén csak a regesztára hivatkozva: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I–II. Szerk. Szentpétery Imre – Borsa Iván. Bp. 1923–1987. (a továbbiakban: RA – a mögötte álló szám a regeszta számát jelöli) 53., 73., 78., 81–82., 84–86., 101., 104–108., 110., 112., 116., 120., 126., 131., 135., 138–139., 142–144., 146.; Fejérpataky László: A Gutkeled-biblia. Magyar Könyvszemle 17. (1893) 14. Ugyancsak ezt az elnevezést hozza, de hamis oklevél: RA 58., 60., 71., 119., 123., 148. 16 Egyetlen hitelesnek tekinthető példa 1135: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I–II. Ed. Richard Marsina. Bratislavae 1971–1987. (a továbbiakban: CDES) I. 71. (RA 59.); hamis oklevél 1157: PRT I. 603. (RA 87.) 17 1138: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I–III. Coll. et ed. Ferdinandus Knauz – Ludovicus Crescens Dedek. Strigonii 1874–1924. IV. Ad edendum praep. Gabriel Dreska et alii. Strigonii– Budapestini 1999. (a továbbiakban: MES) I. 88. (az ún. „dömösi összeírásban”); vö. RA 63.
