Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Szőcs Tibor: Miből lett az országbíró? Az udvarispáni tisztségek kialakulása
MIBŐL LETT AZ ORSZÁGBÍRÓ? 1064 Fraknói Vilmos is e nézet mellett állt ki. 6 Végül az „István-párt” akkor még ko moly súlyúnak tetsző érveit az oklevélkritika tette súlytalanná a 20. század legelején. Mind az 1024. évi zalavári oklevélről, mind II. Béla 1135. évi okleveléről megállapították, hogy évszázadokkal későbbi hamisítványok, így a korszakra nézve nem használhatók fel.7 A két I. András-kori iudex et említő adatok ugyan nem hamisak, ám a puszta „bíró” címből az udvarbírói vagy országbírói poszt meglétére következtetni eléggé kétséges. A 20. század elejétől kezdve már ismét visszatért a tisztség 12. századi eredeztetése, bár kizárólagossá még így sem vált. 8 Az országbírói intézmény megszületésének történetét Váczy Péter dolgozta fel részletesen és máig relevánsan. Az általa levezetett modell szerint a királyi udvar bíróságát az első évszázad során a nádorispán és annak az alkalmi helyettesei működtették, de ők sem saját hivataluknál fogva, hanem csak úgy, mint a király állandó helyettesei. A nádor „akkor nyert az udvarban külön bírói széket, amikor eddigi feladatkörét egy új udvari közeg vette át, a curialis comes.” Ennek a tisztségnek azonban a 11. században még nincs nyoma (itt Váczy is hivatkozott az ezt említő oklevelek hamis voltára). Megemlítette továbbá, hogy „se az 1111., se az 1113. évi zobori oklevél nem tud curialis comesről, pedig ezek az oklevelek a méltóságok teljes felsorolását adják.” Azonban Kálmán király idején, a századforduló után már történtek változások a bíráskodásban. Az egyházjogban járatos király mind a megyei, mind a királyi udvar bíráskodását egyházjogi alapokon kívánta megoldani, bíráskodási feladattal ellátott egyházmegyei zsinatok révén. Ez a reformkezdeményezés azonban nem tudott átmenni a gyakorlatba, „úgy hogy már Kálmán fia, II. István (1116–1131) egészen más irányban kereste a kérdés megoldását. A nádort felmentette az udvarispáni teendők alól [...] míg a királyi jelenlét új bírája az udvarispáni jogkör örököse, a curialis comes lett.” A feladatkörét Váczy úgy határozta meg, hogy az „udvartartás gondjai reá hárultak, ő vette kezébe nemcsak az udvar, hanem a királyság pénzügyeinek vezetését. A kincstárt is ő kezelte. [...] Így tehát az udvarispán, akárcsak régebben a nádor, nemcsak bírói, hanem kamarai teendőket is végzett. A curialis comesből akkor vált csak iudex curiae, amidőn az udvarban felállították a tárnokmesteri hivatalt. Ez az 6 Frankl [Fraknói] Vilmos: A nádori és országbírói hivatal eredete és határkörének történeti kifejlődése. Pest 1863. 35–40. 7 A zalavári oklevél historiográfiáját lásd Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről. In: Uő: Ismeret len Árpád-kor. Püspökök, legendák, krónikák. Bp. 2016. 75.; II. Béla oklevelének hamis voltára: PRT VIII. 266. 8 Pl. a tisztség Árpád-kori történetét doktori munkájában feldolgozó Domokos Bálint a 12. századi eredet mellett érvel (Domokos Bálint: Az országbírói hivatal az Árpádok korában. Dés 1907. 7.), de a nálánál jóval nagyobb hatású Timon Ákos állam- és jogtörténeti összefoglalásában még a régi felfogás köszön vissza (Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet különös tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére. Bp. 1919. 6. bővített kiadás 178–179.).
