Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Gurka Dezső: A 18–19. századi magyar mineralógus-peregrináció művelődéstörténeti konnotációi
GURKA DEZSŐ 1061 figyelmet jelzi az a tény is, hogy az Aranka György által szervezett marosvásárhelyi Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság 1801. március 17-i ülésének jegyzőkönyve szerint arról határoztak, hogy a jénai tudós társaság folyóiratát havi rendszerességgel recenzálják.85 Pesten az egyetem tanáraiból valóságos szellemi központ szerveződött, amelynek – a Podmaniczkyvel baráti kapcsolatban lévő Schedius Lajos mellett – Kreil Antal, Winterl Jakab, a historikus Schwartner György voltak a legfontosabb tagja, illetve Schuszter János, Winterl tanársegéde.86 (Az utóbb említettek többsége szintén kapcsolatban állt az Ásványtani Társasággal.) Visszaidézve H. Balázs Éva mondatát: „Az úgynevezett ’fennsík’ országai alaposan lemaradtak Angliától és Skóciától [...] ezért indult hasznos tanulmányútra Montesquieu csakúgy, mint Voltaire.” Montesquieu azonban nemcsak Angliába ment tanulmányútra, hanem 1728-ban a Selmecbánya közelében lévő Újbányára is, hogy ott megtekintse a kontinens első bányavíztelenítésre kifejlesztett gőzgépét.87 E mozzanat eklatáns megnyilvánulása annak, hogy a magyar montaniszti ka gazdasági jelentősége és innovatív jellege miként vonta magára a kortársak figyelmét, s hogy e lokális fennsík hogyan vonzotta magához a tekintetet. Ugyanez a jelenség szolgálhat magyarázatul arra is, hogy miért Szklenón kerülhetett sor a világ első tudományos konferenciájára; miért lehetett Goethe előtt egy fiatal magyar arisztokrata a jénai Ásványtani Társaság elnöke, illetve hogy miért közvetíthették Schelling hatását éppen a magyar peregrinusok a 18. század végének Jénájában. „Magyarország bányászatának ismeretlen fénykora” a korabeli kulturális kapcsolatok rejtett hálózatait alakította ki, a diszciplináris átfedések és kölcsönösségek révén pedig olyan kulturális mintázatok jöttek létre, amelyek időnként más, akár humántudományi fennsíkok meglétének, illetve jobbára mozaikos mivoltának is magyarázatául szolgálhatnak. Mindebből adódóan a mineralógiai peregrináció korántsem csupán a bányászat történetének, avagy a szűkebb értelemben vett peregrináció-történetnek a belügye, hanem egy olyan, (multidiszciplináris megközelítést igénylő) jelenségegyüttes egyik eleme, amely a fennsík-hatások rövidebb-hosszabb távú következményeinek egymásra hatásából állt elő a 18–19. század fordulóján. 85 Az Erdélyi Magyar Nyelvmivelő Társaság iratai. Kiad. Jancsó Elemér. Bukarest 1955. 300–303. Az adatért Bodnár-Király Tibornak tartozom köszönettel. 86 László Ferenc: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán. Budapesti Negyed 46. (2004) 4. sz. 165–184. 87 Németh József: Nemzeti történelem – technikai kultúra a XVIII. században. Technikatörténeti Szem le 22. (1997) 76.
