Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Gurka Dezső: A 18–19. századi magyar mineralógus-peregrináció művelődéstörténeti konnotációi
A 18–19. SZÁZADI MAGYAR MINERALÓGUS-PEREGRINÁCIÓ 1060 A magyar tiszteleti tagok által tartott felolvasások jelentősége éppen abban áll, hogy egyértelműen igazolják a természetfilozófiai gondolatok Társaságon belüli jelenlétét. A jénai közeg, beleértve Schelling természetfilozófiai előadásait is, ugyanakkor a magyar mineralógusok Werner-recepcióját is befolyásolta. Egy gazdasági sikerágazatra épülő tudományág mediátorszerepe a 18–19. századi magyar kultúrában H. Balázs Éva így jellemezte a szóban forgó időszak formációszintű változásait: „A kontinens zsúfoltan egymás mellett élő társadalmainak nem adatott meg ez a fizikai biztonságban gyökerező fejlődési vonulat. Az úgynevezett ’fennsík’ országai alaposan lemaradtak Angliától és Skóciától, s ha agráréletüket tekintjük, Írországtól is. Ez már teljesen nyilvánvaló volt a 18. század elején is, ezért indult hasznos tanulmányútra Montesquieu csakúgy, mint Voltaire. [...] A plató és a periféria viszonyából levezetett rendszer (Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1980.) talán motiválható ilyen értelemben: a 18. század utolsó harmadára a fennsík eltűnik a kontinensről. Mindenütt van, a középső zónákban is, kisebb-nagyobb kiterjedésű fennsík is, periféria is, mint ahogy a francia és holland területek egyes zónái sem kevésbé elmaradottak, mint a magyar Tiszántúl.” 83 A felvilágosult abszolutizmus felzárkózási politikájának egyik egyértelműen sikeres, s éppen a Magyar Királyság egyes területeihez kötődő gazdasági szegmense a bányászat volt. Jóllehet, a viszonylag rövid ágazati virágkort eredményező nemesfémbőség a birodalmi politika megvalósítását szolgálta, lokális hatása a magyar bányavidékek körzetének gazdasági szintemelkedését hozta magával. Ugyanakkor a fennsík-hatás nem csupán ebben az értelemben érvényesült: rétegtani hasonlattal élve, a szintek felgyűrődése magával vitte, maga fölé emelte azt a szakmai és oktatási infrastruktúrát is, amely a későbbiekben maga köré szervezett más, hozzá csak nagyon közvetett módon kapcsolódó kulturális területeket is. A mineralógiai kapcsolatrendszer a 19. század elején a magyar irodalom, nyelvművelés és tudomány egyes terrénumait is átfogta. Dobsa Ferenc ösztönzésére például Lenz 1803-ban tagsági diplomát küldött Kazinczynak, aki szakértelmének hiányára hivatkozva visszaküldte azt. 1808-ban viszont Rumyt egy új oklevél megszerzésére ösztökélte, lévén, hogy ekkor már az új elnök, Goethe aláírása szerepelt a lapokon.84 A Saale parti városra irányuló 83 H. Balázs Éva: Bécs és Pest-Buda a régi századvégen (1765–1800). Bp. 1987. 341. 84 Tardy Lajos: Egy XVIII. század végi újságíró i. m. 360.
