Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Gurka Dezső: A 18–19. századi magyar mineralógus-peregrináció művelődéstörténeti konnotációi
GURKA DEZSŐ 1059 Bodó írásai azt mutatják, hogy szerzőjük nagyon is jól értelmezte a jénai közeg filozófiai problémáit, s a főbb gondolati törekvéseket a mineralógiára vonatkoztatott programként adaptálta. Versuch eines Vorschlages die Mineralogie wissenschaftlich zu begründen című, 1802-ben megjelent írásában, amelyben az ásványtan szisz tematikus tudományként való megalapozásának szükségességét hangsúlyozza, számos aktuális filozófiai kérdést érintett, a mineralógia kémia megalapozásának szükségességét hangsúlyozva pedig Werner morfológiai ásványrendszerének is sajátos, kritikai reflexióját adta. (Egyértelműen Schellingre utaló terminusok Bodó szövegében például a spekulatív fizika és a dualitás. 78) Bodó másik írásának meglehetősen hosszú címe már önmagában is a jelzett tendenciát nyomatékosítja: In der gesamten Natur folglich auch in der Mineralogie ist schlechterdings nichts absolut todtes, lebloses und unthätiges, sondern alles thätig, wirkend und produktiv.79 Bodó munkájában kifogásolta, hogy a korabeli természettörténeti tankönyvek Kant felfogását korlátozott érvényűen vették át, s az erők vizsgálatát nem terjesztették ki az anorganikus és az organikus természetre egyaránt. A magyar szerző által írt tanulmányok kérdésfelvetései természetesen nem tekinthetők önállónak, ám az Ásványtani Társaság ülésein Bodó volt az, aki elsőként foglalkozott a mineralógia, mint tudomány szisztematizálásának és a természet egységének problémájával.80 Schellingi reminiszcenciákat sejtet az iglói Theil Mihálynak az 1799. évi ülésen elhangzott, de nyomtatásban sajnos meg nem jelent előadásának témamegjelölése is: „Einfluß der Naturphilosophie auf die Mineralogie. ” 81 A mineralógiai érdeklődésű schellingiánusok hazatérvén – a jénai recepciót felerősítő párhuzamos instrumentalizálódás terrénumából hirtelen kikerülve, megfelelő hazai intézményi keretek híján – elszigetelődtek. Bodó Sámuel – noha később Eperjesen is tanított – többé már nem publikált; Dianovszky Sámuel írásai, melyek Schedius Lajos szerint nyomtatásban is megjelentek, nem lelhetők fel, szerzőjük pedig már 1803-ban fiatalon meghalt; Mihalik Dániel 1800-tól egy éven át Sárospatakon tanított ugyan német és latin nyelvet, 1801-től pedig Késmárkra került s izolálódott. 82 78 AHSGMJ I. 66. 79 AHSGMJ II. 1804. 95–110. 80 Évekkel később, 1803 januárjában, a Társaság huszadik ülésen a jénai egyetem filozófiai fakultásának Kirsten nevű adjunktusa szintén hasonló témában tartott előadást, ami 1804-ben Ist die Minerologie in dem Zustand, wie sie jetzt ist, eine Wissenschaft? címmel jelent meg. AHSGMJ II. 60–62. 81 AHSGMJ I. 384. 82 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Bp. 1891–1914. passim.
