Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Gurka Dezső: A 18–19. századi magyar mineralógus-peregrináció művelődéstörténeti konnotációi
A 18–19. SZÁZADI MAGYAR MINERALÓGUS-PEREGRINÁCIÓ 1054 források szerint Blaskovich János) pedig a költő fiának, Augustnak tanított ásványtant, s – Bredeczky majd Liptay Mátyás után – a Társaság magyar titkári posztját is betöltötte. 53 A túlnyomórészt köznemesi, illetve polgári származású peregrinusok mellett néhány magyar főnemes is tanúja, s kisebb-nagyobb mértékben részese is volt a jénai szellemi pezsgésnek. A Societät für die gesammte Mineralogie létrejöttének sajátos körülményei – jóllehet nem minden alap és előzmény nélkül, de mindenesetre váratlanul – oly módon hozott pozícióba néhány magyar arisztokratát, hogy az mind a jénai mineralógia történetére, mind későbbi kutatástörténetére nézve jelentős hatást gyakorolhatott. Magyar arisztokraták a „Societät für die gesammte Mineralogie” közegében Amikor a jénai Ásványtani Társaság 1797-ben Johann Georg Lenz házában megalakult, még korántsem volt előre látható a testület hosszú távú sikere, amelyet – éppen a főtitkári tisztségeket több mint három évtizedig betöltő profesz szor fáradhatatlan szervezőmunkájának köszönhetően – leginkább a szakembereket, ásványgyűjtőket és a mineralógia iránt pusztán érdeklődőket egyazon kapcsolati rendszerbe tömörítő mivoltából adódott. Az elnök társadalmi rangja által a Társaság tekintélyét növelendő, Lenz választása egy magyar birodalmi grófi család tagjára, a fiatal Teleki Domokosra, Teleki Sámuel erdélyi kancellár fiára esett. Bár az ő korai, 1798-ben bekövetkezett halála után a tisztségre felkért gróf Festetics György nem vállalta a jelölést,54 a Társaság – különösen első éveiben – számos magyar főúrral állt valamilyen módon kapcsolatban. Teleki 1795 szeptemberében és októberében tartózkodott Jénában, s a Lenzzel való találkozása alkalmával tanújelét adta az ásványtan iránti érdeklődésének és szaktudásának.55 Lenz a várható támogatáson kívül ásványküldeményeket is re mélhetett a huszonnégy éves erdélyi arisztokratától, amire Teleki ígéretet is tett. Abban, hogy kezdeti tétovázása után végül elvállalta az elnöki tisztet, eleve szerepet játszhatott az a szempont, hogy felismerte, az ásványcserékben a magyarok 53 Constant von Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich I–LX. Wien 1856– 1891. I. 429. 54 Johanna Salomon: Die Societät für die gesamte Mineralogie zu Jena unter Goethe und Johann Georg Lenz. (Mitteldeutsche Forschungen 98.) Köln–Wien 1998. 4–5. A magyar nyelvű szakirodalomban lásd Kurucz György: Keszthely grófja – Festetics György. Bp. 2013. 204. 55 Viczián István: Teleki Domokos elnöksége a jénai Ásványtani Társulatban – a korabeli levelezés tükrében. Múzeumi Füzetek. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztályának Közleményei 7. (1998) 4.
