Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Gurka Dezső: A 18–19. századi magyar mineralógus-peregrináció művelődéstörténeti konnotációi
GURKA DEZSŐ 1051 értzeknek külső megesmértető jegyeikről című könyvét Benkő éppen ezért aján lotta Ribitzeinek. Wernernek a magyarországi mineralógia gyakorlatára kifejtett hatását mutatja, hogy Franz Xaver Reichetzer, aki 1805 és 1821 között volt a selmecbányai akadémia tanára, Anleitung zur Geognosie, insbesondere zur Gebirgskunde nach Werner (Wien 1812) címmel adott ki kőzettani összefoglalót. Gróf Teleki Domokos, a jé nai Ásványtani Társaság első elnökének ásványgyűjteményét – amely változatlan állapotban maradt fenn a marosvásárhelyi Teleki Tékában – végső formájában a werneri rendszer alapján rendezték el. A gyűjtemény átfogó négynyelvű kéziratos katalógusát Hene Ferenc készítette el. 37 Jóllehet Werner hatása a freibergi kapcsolódási pontok révén is számottevő szimultán recepciót eredményezett, tanai nagyrészt mégis jénai közvetítéssel – Lenz előadásai és a jénai Ásványtani Társaság működése révén – fejtették ki magyarországi hatásukat. Magyar mineralógusok jénai egyetemjárása és az Ásványtani Társaság A 18–19. századi mineralógiai tudásáramlás tartalmi jegyei szempontjából is meghatározó jelentőségű, hogy a magyar hallgatók német egyetemekre irányuló peregrinációjának két legfontosabb célállomása ez idő tájt a göttingeni és a jénai egyetem volt. Míg Göttingenben az ásványtant a természetrajz, illetve a kémia keretében oktatták – mindenekelőtt Johann Beckmann és Johann Friedrich Gmelin38 –, a jénai egyetem önálló mineralógiai professzúrával ren delkezett, melyet 1794-től kezdődően egészen 1832-ben bekövetkezett haláláig Johann Georg Lenz töltött be. 1793-tól meghirdetett előadásaiban a werneri rendszer két fő elemén, a Föld szerkezetének leírásán, illetve az ásványok rendszertanán (Oryctognosie és Geognosie) túl a bányaművelést is felvette tematikájába. A három terület általa adott közös megjelölése (gesammte 37 Viczián István: „Mineral theologia“ – das Verhältnis der Glaube und Naturwissenschaft in den Schriften der ungarischen Mitglieder der „Jenaer Mineralogischen Gesellschaft“. In: Deutsche und ungarische Mineralogen in Jena. i. m. 79. 38 Gmelin, aki korábban a tübingeni egyetem tanára volt, maga is Abraham Gottlob Werner elméletét követte. Lásd Karl Hans Wedepohl: Die Geschichte der Mineralogie in Göttingen. In: Die Geschichte der Verfassung und der Fachbereiche der Georg-August-Universität zu Göttingen. Hrsg. Hans-Gün ther Schlotter. Göttingen 1994. 185.
