Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Gurka Dezső: A 18–19. századi magyar mineralógus-peregrináció művelődéstörténeti konnotációi
A 18–19. SZÁZADI MAGYAR MINERALÓGUS-PEREGRINÁCIÓ 1048 diák esetében olvasható magyarországi származásra utaló megjegyzés, s közülük is csak négyen peregrináltak a 18–19. század fordulóján: – Anton Ruprecht, Oberungarn (1777) –Gottfried Rombauer (1802) –Johann von Deresengy (1802) 21 –Carl von Podmaniczky, Königl. Ungarisch Bergrat (1804, 1807) –Franz von Dercsényi (1812) –Franz Kerekes, Professor zu Debrecen (1812). 22 A fenti nevek közül ki kell emelnünk Anton Ruprechtét, a selmecbányai akadémia tanáráét, akinek freibergi útja egyfajta intézményi szintű kapcsolati pontként is értelmezhető, s hasonlóképpen figyelemre méltó tény a freibergi hatások proliferálódásának szempontjából a debreceni intézményi kötődésű Kerekes Ferenc peregrinációja is. A kapcsolati hálók más vonatkozású kiterjesztésének aspektusából báró Podmaniczky Károly és Dercsényi János egyetemjárása számottevő: míg előbbi a jénai romantika számos jelentős alakjával állt hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatban, utóbbi Kazinczy Ferenc sógoraként vált részesévé egy tudományoskulturális hazai kapcsolati rendszernek. 23 A freibergi akadémia magyar bányaügyre gyakorolt hatása szempontjából, a peregrinusok számán túl, figyelembe kell vennünk a hallgatók munkavállalására vonatkozó bejegyzéseket is. Számos név mellett szerepel ugyanis olyan adat, mely azt jelzi, hogy az illető Selmecbányán dolgozott. Mindezeket figyelembe véve tizenegy fővel bővül a magyarországi kötődésű hallgatók száma. Bár tudható, hogy a professzorok előadásaiért közvetlenül fizetett tandíj miatt nem minden hallgató iratkozott be hivatalosan, a fenti adatok összességében azt nyomatékosítják, hogy a Magyar Királyság, illetve a Habsburg Birodalom országrészeinek bányatisztjei túlnyomórészt az összmonarchia határain belül: kezdetben Selmecbányán, majd a csehországi Pribramban (Příbram), illetve az ausztriai Leobenben szerezték meg képesítésüket. Ugyanakkor megfigyelhető az a tendencia is, hogy a magyar peregrinusok túlnyomórészt állami támogatással 21 Eredeti neve Weisz, illetve Weiss János. A Bécsben végzett orvosdoktor 1793-tól használta a királyi adományként kapott Bereg vármegyei birtoka nevéből képzett névváltozatot. A fenti listában említett Franz von Dercsényi a pontatlan névalakkal feltüntetett orvos fia volt. Lásd Kiss László: Kazinczy sógo ra, Zemplén főorvosa: Dercsényi János. Bp.–Debrecen 2009. 24–25., 112. A névváltozatok beazonosításáért és a szakirodalmi adatokért Krász Lillának tartozom köszönettel. 22 Ferdinand Reich: Die Bergakademie zu Freiberg. Zur Erinnerung an die Feier des hundertjährigen Geburtstages Werner’s. Freiberg 1850. 9–35. 23 Orbán László: A pennaháború rejtett ütközete: Beregszászi Nagy Pál kiadatlan levelei egy vita hátte rében. Irodalomtörténeti Közlemények 69. (2012) 4. sz. 440.
