Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Krász Lilla: Theoria medica és praxis medica. A tudásközvetítés változó útjai a medicinában a 18. század második felében
THEORIA MEDICA ÉS PRAXIS MEDICA 1030 és a betegségek kezeléséről (terapeutika ) szóló tanításokat. 13 Curriculumában a nagy újítást a propedeutika (kísérleti fizika, botanika, kémia, materia medica) és a leideni egyetemhez kapcsolódó 12 ágyas Szent Cecília kórházban a collegium medicum practicum, vagyis a betegágy melletti oktatás bevezetése jelentette. 14 A bécsi egyetemen közel fél évszázaddal később Boerhaave egyik leghűségesebb tanítványa, Gerard van Swieten (1700–1772) mestere leideni modellje által kijelölt tudásterületeket és képzési koncepciót alapul véve, azokat saját kora tudományosságának elvárásaihoz igazítva tervezte meg és hajtotta végre az orvoskar strukturális és oktatási reformját. 1749 és 1756 között egyfelől megteremtette az anatómiai színház – boncterem – anatómiai-patológiai kabinétum – sebészeti-szülészeti instrumentum gyűjtemény – botanikus kert – kémiai laboratórium részint már létező komplexumainak korszerűsítésével, a betegágy melletti oktatás lehetőségének kialakításával az orvoskari képzés tárgyi és infrastrukturális feltételrendszerét. Másfelől Boerhaave képzési modelljében meghatározott öt alapstúdiumot, öt újonnan alapított, nagyobbrészt külföldről „importált” tudósokkal betöltött professzúrában osztotta el (1. anatómia, 2. kémia és botanika, 3. fiziológia, 4. materia medica és patológia + szemiotika, 5. praxis clinica ). A hatodik, a historia naturalis oktatására létrehozott professzúra pedig „kiszolgálta” nemcsak az orvoskar, hanem az egyetem többi karát is. Mindezeken túl intézményesítette a collegia publica rendszerét, ezzel ingyenessé téve magát az oktatást (a vizsgadíjak továbbra is megmaradtak); új, alapvetően Boerhaave tanításainak közvetítését a középpontba helyező tankönyvprogramot állított össze, standardizált vizsgáztatási rendszert dolgozott ki.15 A nem akadémikus gyógyítók, kiemelten a sebészek, borbélyok és bábák körében jellemző heterogén tudásformák egységesítésének előmozdítása érdekében további két rendkívüli professzúrát alapított: egyiket az anatómia és a sebészet, másikat a szülészet oktatására. 16 A leideni mintára bevezetett, a curriculumban „klinikai gyakorlat”-ként (praxis clinica) aposztrofált metódus valójában a tárgy oktatására kijelölt professzor betegágy mellett tartott, élő esetekkel „illusztrált” elméleti előadásait jelentette. A képzés 1754-ben van Swieten közbenjárása nyomán a mintegy 230 beteg befogadására alkalmas 13 Boerhaave, H.: Institutiones i. m. I. 12–13. (33–37. §.) 14 Boerhaave tudományos kapcsolati hálójához és oktatási modelljének európai recepciójához vö. G. A. Lindeboom: Herman Boerhaave. The Man and His Work. London 1970.; Rina Knoeff: Herman Boerhaave (1668–1738): Calvinist Chemist and Physician. Amsterdam 2002. 15 Erna Lesky: Gerard van Swieten. Auftrag und Erfüllung. In: Gerard van Swieten und seine Zeit. Hrsg. Erna Lesky – Adam Wandruszka. Wien–Köln–Graz 1973. 24–26. 16 A birodalom legkülönbözőbb részeiről érkező vidéki bábák, sebészek és borbélyok oktatására 1748-tól bevezetett képzési programról lásd Sonia Horn: „... eine Akademie in Absicht der Erweiterung der medizinisch-chirurgischen Wissenschaft...” – Hintergründe für die Entstehung der medizinisch-chirurgischen Akademie „Josephinum”. In: Josephinismus – eine Bilanz. Hrsg. Wolfgang Schmale – Renate Zedinger – Jean Mondot. Bochum 2008. 224.
