Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Sz. Kristóf Ildikó: Alexander von Humboldt és Magyarország. Egy romantikus természettudós jelentősége a magyarországi egyetemes néprajzi érdeklődés kibontakozásában
SZ. KRISTÓF ILDIKÓ 999 az ősök pedig nem mások voltak, mint – a Humboldt korára jellemző etnográfiai ismereteknek megfelelően – egy úgynevezett „finn–tatár” népcsoport (vagy inkább: „nyelv-csoport”), amelynek a nyugati, nyugatra vándorolt ágához a magyarok is tartoznának. A Vues des Cordillères (1824; első kiadása 1813-tól), amely a legrészletesebben fogalmazta meg ezt a hipotézist, ugyanakkor igen óvatos és józan érveket használt: „Mindezidáig lehetetlen volt kijelölni azt a korszakot – érvelt Humboldt, amikor a két világ népei érintkezhettek egymással; elsietett lenne megnevezni az óvilág azon népcsoportját, amelyikkel a toltékok, az aztékok, a muiszkák vagy a peruiak a legtöbb kapcsolatot mutatják, hiszen ezek a kapcsolatok olyan hagyományokban, alkotásokban (monumens ) és szokásokban nyilvánulnak meg, amelyek lehetséges, hogy korábbi időkre mennek vissza, mint hogy Ázsia népei a jelenleg ismert mongolokra, hindukra, tunguzokra és kínaiakra oszlottak volna.” 38 Mégis, mintha az úgynevezett „mongol rassz” (race mongole ), a „sámánista mongolok” (mongoles chamanistes ) tűntek volna a legesélyesebbnek erre a sze repre, akik – Humboldt szerint fizikai antropológiai sajátosságaik nyomán – a leginkább hasonlítanak az amerikai indiánokra, s akiket hol mongoloknak, hol pedig „tatároknak” (les Tartares ) nevez. Ami a magyarokat illeti ebben a kontex tusban, a Vues des Cordillères „Bevezetése” óvatosan, de explicit módon fogalmaz meg a finnugor és az amerikai indián nyelvek között egy – Humboldt szerint lényeges és meghatározó – párhuzamot. Ebben pedig munkáinak másik nagy, Magyarországra vonatkozó reprezentáció-típusát lelhetjük fel. „Lehetséges – véli –, hogy azok a nyelvek, amelyeket mi amerikaiaknak hívunk, csak annyira tartoznak Amerikához, amennyire a magyar (le madjare ou hongrois ) vagy a csud, avagy finn Európához.”39 Vagyis, hasonlóan az amerikai indiánokhoz Amerika tájain mi, magyarok – együtt a többi, „nyugatra szakadt” finn (értsd: finn-ugor) népcsoporttal –, idegenek vagyunk azon a tájon, ahol élünk: idegenek vagyunk Európában. Egy ilyen koncepció jegyében használt fel Humboldt azték szóma gyarázataihoz magyar, illetve finn(-ugor) szavakat: „Az atl vagy atel szó megta lálható Kelet-Európában. – mondja – M. Frédéric Schlegel [...] szerint az a föld, ahol a magyarok laktak, mielőtt elfoglalták Magyarországot, az Atelkusu nevet viselte. Ez az elnevezés Moldáviára, Besszarábiára és Walachiára vonatkozott, három egymással határos provinciára a Duna torkolatában, mely utóbbi a nagy víz, atel nevet viselte, csakúgy, mint a Volga. [...] A víz mexikói hieroglifája/ írásjele, az atl , ami hullámzó, párhuzamos vonalakból áll, a vízhullámok moz gását jelöli, s a víz föníciai betűjére, a mem re emlékeztet, amely átment a görög 38 Humboldt, A.: „Introduction.” i. m. 31–32. A magyar fordítás a sajátom [Sz. K. I.]. 39 Uo. 29–30. A magyar fordítás a sajátom [Sz. K. I.].
