Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Sz. Kristóf Ildikó: Alexander von Humboldt és Magyarország. Egy romantikus természettudós jelentősége a magyarországi egyetemes néprajzi érdeklődés kibontakozásában
ALEXANDER VON HUMBOLDT ÉS MAGYARORSZÁG 994 sokat tanult Humboldttól. Az ő iskolájának a közvetlen elődei Humboldt kortársaiként Franciaországban a földrajztudomány és az etnológia szoros együttműködésének propagálói és művelői voltak. Egyik képviselőjük, Julien-Joseph Virey (1775–1846) – akinek feltárásaim szerint ugyancsak számottevő recepciója lett ugyanazon a magyarországi körön belül, ahol magának Humboldtnak is – 1817-ben a következőképpen fogalmazta meg hitvallásukat: „Nem ismerhetjük meg az embert, ha nem ismerjük azt az univerzumot, amelyben él, és amelyhez alkalmazkodik.”25 Egy ilyesfajta geográfiai univerzalizmus szellemében alakult meg aztán 1821-ben Párizsban az első földrajzi társaság, a Société de Géographie , amelynek Alexander von Humboldt egy ideig a tiszteletbeli elnöki funkcióját is betöltötte. S egy ilyesfajta geográfiai „holizmus” vagy univerzalizmus látszik visz szaköszönni a korszakban egymás után alakuló párizsi egyetemes néprajzi, etnológiai és antropológiai társaságoknál is. A Société de Géographie célkitűzéseiről, működéséről kiváló képet lehet kap ni a Nouvelles Annales des Voyages című, Párizsban megjelenő folyóiratból, amely a francia humánföldrajzi irányzat hőskorának az egyik legfontosabb orgánuma volt. 1836 és 1839 között Humboldt az egyik társszerkesztőjeként működött, illetve ebben is közölte kisebb tanulmányait. Az évi három-négy számmal megjelenő folyóirat 1819-ben indult Nouvelles Annales des Voyages de la Géographie et de l‘Histoire címmel. Címéből később eltűnt a l‘Histoire és belekerült többes szám ban a sciences géographiques – mintegy jelezvén a földrajztudomány kiterjeszkedé sét egyéb területekre, mint például a történelemre és az etnográfiára. A folyóirat szerkesztői a korszak neves francia geográfusai Humboldt kortársai és tudóstársai voltak: Conrad Malte-Brun (1775–1826), Jean-Baptiste Eyriès (1767–1846), Charles Athanase Walckenaer (1771––1852), ugyanazok, akik a párizsi Société de Géographie-t is létrehozták és működtették. Hogy mit jelentett ebben a korszakban geográfiát művelni, s mi volt annak az eszmei célkitűzése, azt nagyszerűen megvilágítja két bekezdés a Nouvelles Annales des Voyages-ból. Egyrészt a folyóirat impresszumának a szövege, amely mit sem változott az alapítástól eltelt majd öt évtized alatt, s amely így szól: a Nouvelles Annales des Voyages közzétesz „eredeti, még publikálatlan beszámolókat a legújabb utazásokról”, valamint „értekezéseket a népek eredetéről, nyelvéről, erkölcseiről, mesterségeiről (arts ) és kereskedelméről”, továbbá bemutat „minden olyan felfedezést, kutatást és vállalkozást, mely hozzájárul a geográfiai tudományok 4. sz.: „Ethnologues et géographes” című tematikus számát, különösen Blanckaert, C.: Géographie et anthropologie i. m. 25 Julien-Joseph Virey: „Homme”, Dictionnaire des Sciences médicales. Paris 1817. A magyar fordítás a sajátom, kiemelés is tőlem [Sz. K. I.]. Lásd még Blanckaert, C.: Géographie et anthropologie i. m. 667.
