Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Sz. Kristóf Ildikó: Alexander von Humboldt és Magyarország. Egy romantikus természettudós jelentősége a magyarországi egyetemes néprajzi érdeklődés kibontakozásában
SZ. KRISTÓF ILDIKÓ 993 fogalmazott meg, s mellé egy sajátos tudományos módszert, Gesamtforschung ot is kínált. 19 Alexander von Humboldt 1859. május 6-án halt meg Berlinben, kilencvenéves korában. Tudományos munkásság: metodológia és kontextusok Humboldt legértékesebb megállapításait a geográfia területére sorolja a tudománytörténet.20 Egy újfajta földleírás művelője és érzékeny, jó szemű, jó tollú mestere lett: a tájleírás t tartotta a földrajz fő feladatának, amennyiben a jelensé geket nem azok egymásutánjában, hanem egymásra hatásukban és ok-okozati összefüggéseiben igyekezett szemlélni. Munkássága két legfontosabb jellemzőjének a kauzalitás vizsgálatát és az alkalmazott szintetikus látásmódot tarthatjuk. 21 Ami mindebből az antropológia/etnológia történetét a leginkább érdekelheti, és kell is, hogy érdekelje, az Humboldt szorosabban vett tudományos módszere: az említett Gesamtforschung . A jelenségeknek ez a holisztikus – szinte tikus és romantikus – megközelítése lényegében földrajzi leírásokat ötvözött/ kombinált biológiai–botanikai és zoológiai megfigyelésekkel, statisztikai adatokkal, nyelvészeti és filozófiai meggondolásokkal, valamint etnográfiai ele mekkel és leírásokkal. 22 Meglátásom szerint Humboldt munkásságát ezen a téren a legjobban a francia humánföldrajzi irányzat kontextusában lehet értelmezni. 23 A tulajdonképpeni géographie humaine, Paul Vidal de La Blache (1845–1918) iskolája – amit aztán a francia történészek Annales -köre, többek között például Lucien Fèbvre (1878– 1956) – is nagyra értékelt, egy későbbi irányzatként jelentkezett a 19. század végén, illetve 20. század elején.24 Vidal de La Blache azonban személy szerint is 19 Uő: Kosmos i. m.; A Gesamtforschung Pierre Erny terminusa, amit Alexander Henn : Reisen in Ver gangene Gegenwart. Geschichte und Geschichtlichkeit der Nicht-Europäer im Denken des 19ten Jahr hunderts. Berlin 1988. című munkájáról írt recenziójában használ, lásd L’Homme 29. (1989) 111–112. sz. 280–281. 20 Horizonte der Humboldt-Forschung. Natur, Kultur, Schreiben. Hildesheim. Hrsg. Ottmar Ette – Julian Drews. Zürich–New York 2016. 21 Birgit Schneider: Der „Totaleneindruck einer Gegend”. Alexander von Humboldts synoptishe Visu alisierungen des Klimas. In: Horizonte der Humboldt-Forschung i. m. 53–78. Lásd még Claude Blanckaert: Géographie et anthropologie: une rencontre nécessaire (XVIIIe-XIXe siècle). Ethnologie française 34. (2004) 4. sz. 661–670. 22 Erny, P.: Alexander Henn i. m. 280. 23 Humboldt munkásságának francia beágyazottságához lásd „Mein zweites Vaterland.” Alexander von Humboldt und Frankreich. Hrsg. David Blankenstein et al. Berlin–Boston 2015. és Blanckaert, C.: Géographie et anthropologie i. m. 24 Paul Vidal de la Blache: Tableau de la Géographie de la France. Paris 1908.; Principes de géographie humaine. Ed. Emmanuel de Martonne. Paris 1922. Lásd még az Ethnologie française 34. (2004)
