Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Bodnár-Király Tibor: Államleírás és „a statisztika elmélete” a 18–19. század fordulóján
BODNÁR-KIRÁLY TIBOR 985 Endre András (1804–1857) a statisztikaelméletet és az európai országok leírását is közreadó tankönyvében csak négy módszert ismertetett.58 Kettejük művében közös kiindulópont volt, hogy a statisztikát módszere alapján teljes értékű, az állam részére gyakorlati hasznot hajtó, más megközelítéseket integrálni képes tudománynak tartották.59 Időközben a statisztika három fő területe (föld, népesség, igazgatás) is újabb felosztásban jelent meg, amely így nagyobb teret engedett a fokozódó gazdasági és ipari érdeklődésnek. A 19. század derekán születő statisztikákban az állam fizikai adottságait kvantifikáló számadatok és adatsorok állandó jelenléte egy összefogottabb, az állam jelenlegi és jövőbeli céljait rugalmasan és sokoldalúan megközelítő tudomány képét vázolták fel. Ehhez azonban azoknak a módszertani kereteknek átértelmezésére volt szükség, amelyek diszkurzív feltételeit maguk a statisztikaelméletek alakították ki. Konklúzió A tanulmány a statisztikaelméletek 18–19. századi recepciójának vázlatos áttekintését nyújtotta. Az eközben előkerülő kontextusok a tudománytörténeti és ismeretelméleti szempontok sokrétű összefüggését bizonyították. Elsődleges célja annak demonstrálása volt, hogy a statisztikatudomány 1848-ig terjedő európai és magyarországi történetének hátterében, szemben a szakirodalom egy részének állításával, egy lényegesen tagoltabb, politikai és tudományos szempontokat egyaránt érvényesítő diskurzus működött. A statisztikaelméletek ennek a kultúrának speciális szegmenséhez, az államtudományok 18. századi kialakulását kísérő módszertani vitákhoz tartoztak. A tanulmány ezek között is a diskurzus fő vonalát meghatározó kulturtranszferekre koncentrált, ebből fakadóan a magyarországi adaptáció egyéb részletei már nem képezhették a vizsgálat tárgyát. Ezek közül a legfontosabb a statisztika-fogalmak (Staatenkunde, országismeret ) sokrétű használatára vonatkozott. A statisztikatudomány 18. századi kialakulása a kiterjedt fogalomhasználatról is szólt. Ennek köszönhetően a tudomány 18. század közepi első megfogalmazásaitól kezdve számos olyan praxis került előtérbe, amely csak utólag kapott tudományos legitimációt (lásd például a statisztika állami adminisztrációban történő felhasználását). A németországi egyetemi kultúrában az erős történettudományi 58 Zima János: A statistika elmélete. Pozsony 1844. 75–82.; Michnay Endre András: Statistika. Pozsony 1844. 27. 59 Zimánál a megfogalmazás kiterjedt a geográfiára is, amelynek módszerét habár hasonlónak tartotta a statisztikáéhoz, azonban „ha a’ statistika tudományának határvonala forog kérdésben, nem jöhet tekintetbe a’ földnek természetoldala.” Zima J.: A statistika elmélete i. m. 5. Michnay ezzel szemben a statisztika perspektíváját a múlt, jelen és jövő összefüggésébe határozta meg. Lásd Michnay E. A.: Sta tistika i. m. 4–5.
