Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Bodnár-Király Tibor: Államleírás és „a statisztika elmélete” a 18–19. század fordulóján
ÁLLAMLEÍRÁS ÉS A „STATISZTIKA ELMÉLETE” A 18–19. SZÁZAD FORDULÓJÁN 984 segédtudományait, ezek között a földrajzzal és a politikai aritmetikával szembeni különbségeket.54 Faber tankönyvének karakterisztikáját a tudatos schlözeri fo galomhasználat, valamint a statisztika államtudományi diszciplínaként történő megfogalmazása adta. Utóbbival Faber a Bécsi Egyetemen statisztikát és politikatudományokat oktató Johann N. Zizius (1772–1824) álláspontjára helyezkedett, aki az ausztriai hagyományoknak megfelelően a statisztikát a politikatudományok rendszerében – az egyetemi statisztikai hagyománytól eltérően – egy alacsonyabb autonómiát élvező tudásterületként definiálta. 55 A statisztikának az államtudományok rendszerébe történő beillesztése valamennyi korabeli értekezés közös kiindulópontja, a tudomány pozíciójának megőrzése szempontjából pedig elemi érdeke volt. Faber esetében ez az interpretáció visszafogottabb szakirodalmi reflexiókra támaszkodott. A Kassai, majd Pozsonyi Jogakadémia statisztika és bányajog tanárának, Mathia Kolbaynak műve ezzel szemben átfogó értelmezését kívánta nyújtani a Schlözer utáni statisztikaelmélet német és ausztriai (Ernst Klotz, Wilhelm Butte, Christian August Fischer, Georg Holzgethan, Caspar Ehrenfels, Josip Jurjević stb.) diskurzusának. Az 1830-ban Kassán megjelent munka részletes kivonatát tartalmazta a statisztika eltérő koncepcióinak,56 amelyhez több esetben saját megfogalmazást is társított. Kolbay művében a statisztikai megközelítés sokfélesége a statisztikaelmélet autonóm, tudományos megfogalmazása mellett a módszertani kötöttségek lazulásának és a statisztikai megközelítések sokszínűségének jegyeit is magán viselte. A statisztikai leírás sokféleségére már a Theorie der Statistik is felhívta a figyelmet, a mű szer zője azonban ezek közül nem mindegyiket minősítette „valódi statisztikának”. Schlözer egykori szempontrendszere több évtized távlatából is áthatotta a diskurzust, a későbbi szerzők azonban már az újabb tudományos áramlatok fényében vitatkoztak a statisztika mibenlétéről. Faber és Kolbay könyvei ugyan eltérő megnevezéssel, de egységesen hét módszert (osztályozó, etnográfiai, összehasonlító, pragmatikus, táblázatos, leíró, analitikus) mutattak be, amelyek mind a statisztika elfogadott megközelítésének minősültek. A század derekán születő statisztikatankönyvek ezzel szemben nagyobb változatosságot mutattak. Zima János (1816–1898)57 elméleti munkája nyolc szerző felosztását, míg Michnay 54 Antonius Faber: Theoreticae institutiones statisticae ceu introductio in statisticam praecipue sta tuum Europae, quas usibus auditorum suorum adornavit Antonius Faber. Posonii 1827. 110–112. 55 Vö. Johann Zizius: Theoretische Vorbereitung und Einleitung zur Statistik. Wien–Triest 1820. 29.; A statisztika politikatudományoknak (Polizeywissenschaft) való alárendelése már Ignaz de Luca bécsi statisztikaprofesszor művében is megfogalmazódott. A módszertani kísérlethez lásd Ignaz de Luca: His torisch-statistisches Lesebuch zur Kenntniß des Oestreichischen Staates. Zweyter Theil Oestreichische Staatsverwaltungskunde. Wien 1798. xviii–xxix. 56 Matthia Kolbay: Theoria statisticae tamquam scientiae. Cassoviae 1830. 96–106. 57 1847-es névváltoztatását követően Télfy Iván, lásd Portrék a magyar statisztika i. m. 696.
