Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Bodnár-Király Tibor: Államleírás és „a statisztika elmélete” a 18–19. század fordulóján
BODNÁR-KIRÁLY TIBOR 983 feltételezhető, hogy a recepció eme iránya azonos szinten, a nem egyetemi szintű oktatási központokban még a századfordulót követően is folytatódott. A statisztika meghonosítására tett törekvések első hullámához tartozó szerzők körében a tanítás erős patrióta felhangot kapott. Németh, Szendrey Weres, Schwartner és Ercsei művei azonban emellett széles empirikus és szakirodalmi referenciával dolgoztak,49 szándékuk szerint ezzel pedig nem csak az ország állapotának precízebb megismerését, de a további tájékozódást is elősegítették. A recepció második hulláma már közvetlenül az egyetemi és akadémiai rendszerben működő szervezett államtudományi képzéshez kötődött, és az 18–19. század fordulóján lezajlott elméleti viták szellemi tőkéjét használta fel az oktatási és egyre inkább tudományos célokat szolgáló statisztikaelméleti kompendiumokban, emellett az államtudományok, mint valódi tudomány megfogalmazását is elősegítette. A főleg latin, a 19. század első évtizedeiben pedig még gyakran német nyelvű tanerőknél a korábbi időszakra jellemző hazafias pedagógiai célkitűzés a hivatalos oktatáspolitika mérsékelt, állampárti irányvonalához idomult. A szemlélet- és habitusbeli váltás jól érződött például Schwartner és Horváth Mihály statisztikájának újabb kiadásaiban. A szakirodalom kiemeli, hogy az ebben az időszakban született különös vagy speciális statisztikai kompendiumok még a korábbi felmérések tapasztalatait hasznosították, emellett kevés módszertani innovációt vagy új adatot tartalmaztak.50 Az alábbiakban annak megmuta tása lesz a cél, hogy az adatszolgáltatás stagnálása idején az elméleti statisztikai művek miként igyekeztek újraértelmezni az egyetemi statisztika hagyományát. A Schlözer utáni statisztikaelmélet fejlődése a Theorie der Statistik által kijelölt tematikai kereteket vette alapul. Az 1820-as évek irodalmában ennek plasztikus 51 adaptációját Anton Faber (1772–1854) Theoreticae institutiones statisticae című tan könyve képviselte, amely a korszakban négy kiadást is megélt.52 Az 1801–1804 között a nagyváradi akadémián európai államtörténetet, 1804-től 1841-ig pedig a pozsonyi akadémia tanáraként európai államtörténetet, egyetemes történetet, bányajogot és statisztikát is tanító jogász végzettségű Faber53 művét az általá nos Európa statisztika tárgy bevezetőjének szánta, az újabb kiadásokban pedig fokozatosan egészítette ki könyvét. A legkomplexebb érvelést az 1827. évi harmadik kiadás tartalmazta, amelyben már külön rész tárgyalta a statisztika 49 Ugyanezt a dimenziót emelte ki Szendrey könyve esetében egy Bécsből érkezett névtelen olvasói levél is. Lásd Göttingische Anzeigen von gelehrten Sachen (1798) 5. St. (8. Jan.) 47–48. 50 Horváth, G. K.: ’Statistica’ és a ’polgárisodás’ i. m. 12–15. 51 Hidvégi M. – Török B. Zs.: Grundlage des modernen Regierens i. m. 7. 52 A szerző az 1814-es, 1821-es és 1827-es kiadásokban folyamatosan bővítette munkáját. A negyedik 1835-ös kiadás azonban az eggyel korábbi újranyomása volt. 53 A szerző portréjához lásd Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi Lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk. Rózsa Dávid. Szerk. Kovács Csaba et al. Bp. 2014. 188.
