Századok – 2017

2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Bodnár-Király Tibor: Államleírás és „a statisztika elmélete” a 18–19. század fordulóján

ÁLLAMLEÍRÁS ÉS A „STATISZTIKA ELMÉLETE” A 18–19. SZÁZAD FORDULÓJÁN 974

tér kialakulásáról beszélt.9

A felsorolt elméleti megközelítésekhez a tanulmány a Nicholas Jardine nyomán kifejtett vizsgálódás terei (scenes of inquiry

) koncepció felől csatlakozik és feltételezi, hogy a tudomány problémáinak megértése ebben az esetben is a lokális közösség méltányolásával történt. Vagyis, ami egy lokális helyzetben az adott kérdés megoldásának számított, egy másikban akár ezzel ellentétes megítélés alá is eshetett.10

A kora újkori tudományosság – mai szempontból „laza” – diszciplináris kereteinek figyelembevételével ez az állítás különösen igaznak bizonyul a statisztikatudomány kelet-európai recepciójára, amelynek során a tudomány kérdéseinek megértése, rögzítése, meghatározása adott esetben a korábbiaktól eltérő új kérdések kialakulásához vezetett. Ehhez elsőként a statisztika német egyetemi diskurzusának szerkezeti áttekintésére lesz szükség. Mint ismeretes, a statisztikatudomány (Staatenkunde

)

első összefoglalá

sát Gottfried Achenwall (1719–1772) tankönyvei közvetítették, ahol a szerző a tárgy múltját,11

alapfogalmait, módszerét és diszciplináris helyét átfogó jelleg

gel közelítette meg. Az Achenwall-féle tematika pár évtizeddel később a német egyetemi kultúra domináns megközelítésévé és a diskurzus szervezőelvévé vált.

12 Időszakunkban a statisztika tudományos megismeréséről, annak módszeréről szóló párbeszéd folyamatos diskurzussá alakult. Ennek oka részben az achenwalli kategóriák átörökítése volt. Achenwall 1772-es halálát követően, August Ludwig Schlözer (1735–1809) és a századforduló statisztikusainak fellépése közötti időszakban a statisztika elmélete folyamatos átalakuláson ment keresztül. Az átalakulást a szakirodalom részben a klasszifikációtól a kvantifikáció irányába történő elmozdulással,13

részben pedig egy belső és egy külső indokkal – a statisztika diszciplínák közötti helyzetével (és az államtudományokon belül elfoglalt pozíciójával), illetve a megközelítést ért folyamatos kritikákkal – magyarázza. A statisztikaelméleteknek ebben az összefüggésben tehát úgy kellett megőriznie az 9 Hans Erich Bödeker: On the Origins of the ‘Statistical’ Gaze: Modes of Perception, Forms of Know

ledge and Ways of Writing in the Early Social Sciences. Transl. William Clark. In: Little Tools of Knowledge: Historical Essays on Academic and Bureaucratic Practices. Ed. Peter Becker – William Clark. Michigan 2001. 169–195.; Justin Stagl:

Eine Geschichte der Neugier. Die Kunst des Reisens 1550–1800. Wien–Köln–Weimar 2002.; Lars Behrisch:

Vermessen, Zählen, Berechnen des Raums im 18. Jahrhundert. In: Vermessen, Zählen, Berechnen. Die politische Ordnung des Raums im 18. Jahrhundert. Hrsg. Lars Behrisch. Frankfurt–New York 2006. 7–25.

10 Nicholas Jardine: The Scences of Inquiry: On the Reality of Questions in the Sciences. Oxford 1991. 4–5.

11 A statisztika történetének kortárs összefoglalásához lásd Johann Georg Meusel: Literatur der Statistik. Leipzig 1790. 1–19.

12 Achenwall műve a későbbi statisztikaelméletek kiindulópontját képezte. Gabriella Valera:

Statistik, Staatengeschichte, Geschichte im 18. Jahrhundert. In: Aufklärung und Geschichte. Studien zur deutschen Geschichtswissenschaft im 18. Jahrhundert. Hrsg. Hans Erich Bödeker et al. Göttingen 1986. 129.

13 Klueting, H.: Die Lehre i.

m. 67–83.