Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
ISKOLAI HITOKTATÁS 1957-BEN 1541 abban, hogy véleményét a pedagógusok egy része is osztja. A főosztályvezető megengedő álláspontot képviselt más kérdésekben is: nem mindenhol akarta például eltávolítani a kereszteket a tanteremből (ahol ez felzúdulást okozna, ott várni kell és folytatni a felvilágosító munkát).19 Egy fontos kérdésben a múltbéli szemlélethez képest alapvetően más álláspontot képviselt. Szerinte ugyanis „A pedagógus mint magánember [Kiemelés az eredetiben — S. L.] lehet vallásos is, illetve nem materialista meggyőződésű”. Ezzel Kálmán felülvizsgálta a korábbi időszak hivatalos álláspontját, amely szerint a pártfunkcionáriusok, vezetők és pedagógusok számára a vallás nem magánügy. A főosztályvezető véleménye összhangban volt a január 5-i kormánynyilatkozattal, amely hasonló szellemben fogalmazott. Természetesen a vallásos érzelmű tanároknál óhatatlanul összeütközésbe került a tanterv „materialista szemlélete” és a pedagógus idealizmusa - ezt az ellentmondást Kálmán György is jelezte, de ő sem oldotta fel. A pártvezetés és a hivatalos propaganda továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy a tanárok, pártemberek számára nem megengedhető a vallásgyakorlás, a cselekvő hitélet, még a magánéletben sem (ez alól kivételt képeztek az olyan társadalmi alkalmak, mint az egyházi esküvőn és a temetésen való részvétel). A rendelkezésre álló iratokból tehát úgy tűnik, hogy az egyházaknak nagyobb önállóságot biztosítani kívánó (más szemszögből nézve pragmatikus) kezdeményezések Kónya Albert oktatásügyi kormánybiztoshoz és Kálmán György főosztályvezetőhöz kötődtek, míg Jóború Magda miniszterhelyettes az állami oktatási felügyelet újbóli megerősítéséhez ragaszkodott a hitoktatás területén. Az első álláspont a párt és állami vezetés szempontjából azzal a veszéllyel járt volna, hogy az (ideológiai) kontroll egy fontos területe elvész számára, az egyházak pedig visszanyerik elveszített pozícióik egy részét. Jóborúnak a kérdéshez való hozzáállása ugyanakkor összetettebb, mint amit hivatalos álláspontja sugall: több megnyilvánulásából is kiderül ugyanis, hogy igyekezett megvédeni a pedagógus társadalmat a helyi szervek és a pártapparátus hitoktatással, hitélettel kapcsolatos támadásaitól. Kálmán György 1957. január 23-án újabb feljegyzést készített Kónya Albertnek, a fővárosi általános iskolákban a hittanoktatással kapcsolatban felmerülő rendellenességekről.20 A feljegyzés szerint a pedagógusok egy része a hitoktatás mellett agitált, másik része az ellenőrzőbe íratta be a jelentkezést, amit egyébként egyetlen rendelkezés, utasítás sem írt elő. A kerületi karhatalmi szervek beavatkoztak az iskolák belső életébe, mikor felelősségre vontak egy igazgatót a hittan órarendbe iktatása miatt, a XII. kerületi Márvány utcai általános leányiskolában 19 Még 1957. augusztus 13-án is körlevelet küldött ki az iskoláknak a Somogy Megyei VB Művelődésügyi Osztálya az egyházi szimbólumok eltávolítása ügyében, ami jelezte, hogy a keresztek az egész 1956—57-es tanévben kinn voltak bizonyos intézményekben. Tabi Állami Általános Gimnázium Irattára (továbbiakban: TGI) 264/1957. Egyházi szimbólumoknak az iskolákból való eltávolítása. 1957. augusztus 13. 20 MNL OL XIX-I-2-j 4. d. 273/1957. Feljegyzés dr. Kónya Albert miniszter elvtárs részére a fővárosi ált. iskolákban folyó hitoktatás néhány rendellenessége tárgyában. 1957. január 23.
