Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
1542 SOMOGYVÁRI LAJOS pedig verekedés tört ki a hittanra járók és nem járók között, s a VI. osztályosok állítólag az utcán tüntettek. A három iskolát és két kerületet érintő esetekről Kálmán bejelentés révén értesült. Ugyanezen a napon tartott ülést az MSZMP Budapesti Ideiglenes Intéző Bizottsága, ahol Lakos Sándor, a fővárosi Agitációs és Propaganda Osztály vezetője tartott tájékoztatót a budapesti iskolák helyzetéről.21 Lakos állította, hogy az általános iskolások 95 (!) százaléka iratkozott be hittanra, s hogy a be nem iratkozottakkal szemben „retorziót alkalmaznak”, 8-12 éves gyerekeket lázítanak (ismét csak nem tudni, hogy kik), és az „OM-ben nem lépnek fel ezek ellen.”22 (Az Oktatási Minisztérium ekkor már nem is létezett, hiszen 1957. január 1-től a Művelődésügyi Minisztérium feladatkörébe tartozott az oktatásügy.) A minisztérium két rendeletével (a január 1-i és 19-i utasításokra utalt Lakos) az „[...] ágit. prop. nem értett egyet [...] partizán módon dolgoznak” a tárcánál - szögezte le. Javasolta, hogy a minisztérium előterjesztéseinek Minisztertanács elé való kerülése előtt Biszku Béla beszélje át a tapasztalatokat az „illetékesekkel”. Az ülés a rendzavarásokért felelős igazgatók, pedagógusok leváltásáról és a többi igazgató figyelmeztetéséről is intézkedést hozott. A határozatok nyilvánvalóvá tették, hogy a hitoktatás szabályozása körül zajló vita egyáltalán nincs még lezárva. Kormányülés 1957. január 24-én A hitoktatás kérdése nemcsak a minisztériumon belül, hanem a művelődésügyi tárca és a különböző pártszervek között is konfliktusok forrásává vált. A vita során az ideológia csak mázként szolgált, a valódi tét a hatalomgyakorlás és ellenőrzés módja, valamint a pozíciók elosztásának, és hatókörének kérdése volt. 1957. január 24-én, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ülésén döntötte el a vezetés a vitát, ami visszalépést jelentett a korábbi rendelkezésekhez képest, hiszen az idegen nyelv és a hitoktatás területén az 1956. október 23-a előtti állapotot 21 Budapest Főváros Levéltára XXXV.l.a.l. 7. ő. e. 9. Az MSZMP Budapesti Ideiglenes Intéző Bizottságának ülései, 1957. január 23. A budapesti iskolák egy részében tüntetés volt ezen a napon (Olyan légkört kell teremteni az iskoláinkban, mely biztosítja az ifjúság szocialista nevelését. Köznevelés, 1957. január 30. 7. Az október 23-i forradalomra emlékező hónapfordulón az V. kerületi Kossuth Zsuzsa leánygimnáziumban például „[...] egy tanári klikk és néhány tanulóból álló csoport [...] tüntető némaságban sétálgatott óraközi szünetben a folyosókon.” — Jelentés a Fővárosi Tanácsnak az oktatás helyzetéről. 1957. november 5. (http://www.archivnet.hu/pp_hir_nyomtat.php?hir_id=177, letöltés 2015. dec. 21.) 22 Az Agitációs és Propaganda Osztály később is a minisztérium vezetését tette felelőssé a hitoktatásban kialakult helyzetért: „Az OM. vezetőit, az oktatásügy egész igazgatási apparátusát komoly felelősség terheli azért, hogy november 4-e után sokáig úsztak az árral, nem léptek fel kellő eréllyel az ellenséges tendenciák ellen iskoláinkban, sőt még maguk is fokozták a zavart homályos és ellentmondásos rendelkezéseikkel. /Pl. a hittan tanításával, az iskolai nyelvoktatással kapcsolatban, nem távolították el az iskolákból az ellenséges aknamunkát végző pedagógusokat/’ — MNL OL M-KS 288-22. 1957. 1. ő. e. 37. Jelentés a pedagógusok közt végzett politikai és szakszervezeti munkáról. MSZMP KB APÓ. 1957. március 21.
