Századok – 2016
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sebők Richárd: Professzionalizáció az igazságszolgáltatásban a 18. században a Királyi Kúria köznemes bíráinak példáján
PROFESSZIONALIZÁCIÓ AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN A 18. SZÁZADBAN 959 V. Az eddigiekben ismertetett sémák és példák indokolttá teszik a királyi ülnökök és a személynöki ítéló'mesterek további vizsgálatát. Egy-egy csoportot alakítottam ki a királyi ülnökökből és a személynöki ítélőmesterekból, mely egységeket újabb két-két alcsoportra bontottam (1. azok alcsoportja, akik nem tudtak elmozdulni a bekerülési állásukból; 2. alcsoport azoké, akik elmozdultak). Prozopográfiai jellegű adatgyűjtésemből táblázatot szerkesztettem, melyben a kúriai hivatalviselést megelőző', leggyakrabban viselt vármegyei tisztségek adatait tüntettem fel, illetve dűlt betűkkel szedtem azon személyek nevét, akik továbbléptek a kúriai hivatalviselésük során. A 2. táblázat adataiból az derül ki, hogy a 23 királyi ülnök közül csak a csoport alig feléről rendelkezem információval a kutatás jelenlegi fázisában, a legtöbbször betöltött vármegyei pozícióik közé a (főjegyzői, a másodalispáni és az első alispáni hivatalok tartoztak és a dunai kerületek vármegyéi többségben vannak. Megállapítható, hogy az adathiány következtében nem rajzolódik ki semmilyen eltérés az állásukban megmaradt és az abból elmozdult ülnökök között. A 3. táblázatot megvizsgálva elmondható, hogy a 23 személynöki ítélőmesternek csupán egyharmadáról találtam vármegyei adatot, de az ő esetükben a királyi ülnökökhöz képest — akik jórészt az alispáni hivatalokat töltötték be - inkább az aljegyzői és (fő)jegyzői állásokat viselték kúriai kinevezésük előtt, valamint a dunai és tiszai kerületek aránya is kiegyenlítettebb az 1. táblázattal összehasonlítva. Összegzés Az ismertetett előléptetések és pályafutások részben alátámasztották hipotézisemet, melyben azt vetettem fel, hogy különbségek láthatóak a 18. századi Kúrián az érseki és a királyi ülnökök között egyfelől, valamint az ítélőmesteri pozíciókat viselő személyek pályája között másfelől, mert a szaktudás és professzionalizáció a hivatalviselő nemesség egyre fontosabb jellemzőjévé vált. Az ítélőmesterek már a középkor végén is szakalkalmazott jellegű státuszban voltak; így az ülnököknek egy archaikusabb, míg az ítélőmestereknek egy, a szakszerűsödés jeleit mutató modell szerint alakulhatott a kúriai pályafutásuk. Először is kiderült, hogy még a két ülnöki pozíciót sem indokolt együtt kezelni: az érseki ülnökök és a királyi ülnökök karriermintái és a Kúria hivatali szervezetébe való beágyazottsága között jelentős különbségek fedezhetőek fel: míg a királyi ülnökök csak a Hétszemélyes Tábla köznemes bíráinak pozíciójába juthattak, addig az érseki ülnökök a többféle állás betöltésével jobban illeszkedtek a Királyi Tábla struktúrájához, és a jelzett eltérések miatt nem vizsgálhatóak a későbbiekben együtt a királyi ülnökökkel. Másodszor jelentős különbség rajzolódott ki a királyi ülnökök és a személynöki ítélőmesterek kúriai karriermintái között: a királyi ülnökök egyirányú elmozdulásával szemben a személynöki ítélőmesterek leggyakrabban az ítélőmesteri hierarchiát betartva léptek feljebb. Ezt a jelenséget a szakszerűsödés és a professzionalizáció 18. századi királyi táblai megnyilvánulásaként értelmezem, mert az országos
