Századok – 2016
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sebők Richárd: Professzionalizáció az igazságszolgáltatásban a 18. században a Királyi Kúria köznemes bíráinak példáján
948 SEBŐK RICHÁED ti intervallumra nézve,19 így pusztán csak az 1724-tól 1728-ig és az 1733-tól 1737-ig tartó, kétszer három éves periódusról nincsenek adataim. Ahogyan a Kúria, úgy a tiszti címtáras kalendáriumok vagy sematizmusok és azok forrásként való felhasználása sem ismeretlen a magyar történetírásban. Ember Győző azt állította, hogy a sematizmusok adatai megbízhatóak, mert a Helytartótanács szolgáltatta azokat, és ügyeltek pontosságukra. Ember olyan referenciapontként tekintett a sematizmusokra, melyeket adatok kijavítására is alkalmazott, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az a néhány tisztviselő' nem szerepel listáikon, akik a két címtár publikálása közötti időben viselték hivatalukat.20 A sematizmusok markáns forráskritikáját Fallenbüchl Zoltán fogalmazta meg, aki szerint minden ilyen névsor a tárgyév eló'tti személyzeti állapotokat tükrözi, illetve akár 2—3 éves csúszások is előfordulhatnak a hibákon és tévedéseken túl,21 annak ellenére, hogy például a Spaiser Ferenc tiszti címtárral bővített naptárának kiadását engedélyező' 1738. június 20-i határozatban már eló'írták a titulatúra előzetes beterjesztését a Helytartótanácshoz „pro censura”.22 Az előbbiek ismeretében is úgy gondolom, hogy a késő rendi korszak hivatal- és kormányzattörténeti kutatásainak alapvető forrásai a sematizmusok, mert — a csúszások és hibák ellenére is — olyan jelentős mennyiségű adatot tartalmaznak, mely adatok fel nem dolgozása rendkívül nagy hiba lenne akkor, amikor még a legfontosabb kormányszerveket illetően sem rendelkezünk teljes archontológiákkal, nem beszélve olyan intézményekről, mint például a Tiszáninneni Kerületi Tábla, amely levéltári iratainak jó része elpusztult.23 Saját számításaimból, melyekben a sematizmusokból összeállított első és másodalispánok archontológiáját vetettem össze levéltári forrásból származó névsorokkal, az derült ki, hogy az egy éves eltolódást (csúszást) figyelembe véve, a sematizmusok legalább 80%-ban pontosak.24 A professzionalizációval foglalkozó nemzetközi szakirodalom bemutatása szétfeszítené e munka kereteit, ezért az utóbbi, nagyjából két évtizedben magyar nyelven megjelent, a hivataltörténeti szakszerűsödés témáját tárgyaló munkák közül válogattam és azt néztem meg, hogy milyen idegen nyelvű irodalomra támaszkodnak. Az eddigi tapasztalataim szerint két nagyobb elméleti rendszer hatása és követése figyelhető meg: az egyik a Max Weber-i, kontinentális európai megközelítés, míg a másik az angolszász, főleg amerikai kutatók erősen szociológiai jellegű gondolatai. Az első csoport képviselőihez tartozik 19 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) O 56 Bírósági levéltárak, Személyzeti, ügyviteli vegyes iratok 1724-1861. 1/a csomó. 20 Ember Győző: A m. kir. Helytartótanács ügyintézésének története, 1724-1848. Bp. 1940. 192. 21 Fallenbüchl Zoltán: A tiszticímtárak története Magyarországon. In: Történeti Statisztikai Tanulmányok 3. Szerk. Dányi Dezsó'. Bp. 1977. 309. 22 Fallenbüchl Z.: Tiszti címtárak i. m. 306. 23 Varga Endre - Veres Miklós: Bírósági levéltárak, 1526-1869. Szerk. Sashegyi Oszkár. Bp. 1989. 370-371. 24 Sebők Richárd: Az 1758-1848 közötti tiszti címtárak alispáni adatai és azok forrásértéke. Kézirat.
