Századok – 2016
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Dóra: Az ecsedi udvar. Szervitori hivatás és kapcsolatrendszer Báthory István famíliájában
942 KOVÁCS DÓRA sokáig Giorgio Bastával is jó viszonyt ápolt. Basta főhadparancsnokként irányította az 1598-99-ben bizonyos számú királyi lovas kapitányaként működó' Kerekyt.222 Halála eló'tt, 1601-ben az erdélyi háborúban a császáriak ellenében fogott fegyvert, hűtlennek nyilvánították, és birtokait elkobozták.223 Ekkoriban halhatott meg, de életének végéről konkrét adatunk nincs. Nem sokkal később árváinak gyámjaként Szentmarjay Imre tűnik föl. 1604-ben Prágában hajdani feljebbvalója, Basta generális ajánlására Kereky János birtokait a császárhű Lugossy János kapta meg.224 6.) Összegzés és kitekintés Báthory István ecsedi udvara furcsamód éppoly kevéssé keltette fel a tudomány figyelmét, amennyire axióma-szerűen állítja a korszakról készült minden nagy összefoglaló munka személyének fontosságát a kor politika-, had- és kultúrtörténetében. A vonatkozó korszak hazai levéltári anyagának hiányossága, rendezettségének, feldolgozottságának állapota is magyarázza ezt, de legalább ennyire számít az is, hogy a 16. század végén az Alföld északkeleti peremén élő, a Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom szorításában egyensúlyozó militarizált társadalom a közvélekedés szerint napról napra élt, rendkívül „mobil” volt. A hosszú török háború és a Bocskai-mozgalom, majd Felső-Magyarországnak és Erdélynek ezek által meghatározott következő évszázada azonban a maga társadalmi jellegzetességeivel, információs hálózatával, mobilitásának törvényszerűségeiben, diplomáciai és hadi lehetőségeivel Bocskaitól II. Rákóczi Ferencig bezárólag mégiscsak igen jelentős mértékben ennek a térségnek a sajátos viszonyaiban gyökerezik, amelyeket a 16. század utolsó harmadában, a Bocskai-felkelésig leginkább a környék szinte egyeduralkodó tekintélyének, ecsedi Báthory Istvánnak a helyi kapcsolati hálójában tanulmányozhatunk. Ez a tanulmány egy, a korszakban meghatározó szerepet játszó, ám jelentőségéhez mérten egyáltalán nem kellően ismert 16. századi vallásos főúr személyéhez kötődő, döntően nyelvészek és irodalmárok által vizsgált forrásokra (főleg Báthory terjedelmes végrendeletére) és egy újra felfedezett „kincsesbánya”, a Zichy-levéltár 16. századi tiszaháti vonatkozású misszilis-anyagára, valamint több más hazai és külföldi levéltári egységre támaszkodik. Azt kísér-222 Uo. Nr. 1585. 223 „universa bona Joannis Kereky, quae ex eo, quia rebellibus Transylvanis adhaesit et arma contra Majestatem nostram anno adhuc Millesimo Sexingentesimo primo sumpsit in fiscum nostrum regium devoluta: Kiskereky cum praedio Nagy-Kereky et curia nobilitari in Bihoriensi et Nyres in Zolnok mediocri, praeterea portiones possessionarias in Mada cum curia nobilitari Rohod, Pazon, Philep, Veusdobos [!], Zobozlo, Bekeni, Zegegihaza et Kezered in Zabolch, item Chirog [--] in mediocri Zolnok, necnon Ugornia et Takos in Bereg, et curia nobilitari cum vinea in oppido nostro Thokay penes domum Blasii Zabo et Antonii Olaz, in comitatu Zempliniensi. ÖStA HKA Hoffinanz-Ungarn RN. 82. Konv. 1604. február fol. 408-409. 224 A Kereky család — különösen Kereky János és hasonnevű, lengyelországi és erdélyi politizálása miatt is figyelemre méltó unokaöccse életét önálló esettanulmányban dolgozom fel.
