Századok – 2016

2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barta M. János: Csáky István (1635-1699) és a Politica philosophiai okoskodás

CSÁKY ISTVÁN (1635-1699) ÉS A POLITICA PHILOSOPHIAI OKOSKODÁS 905

telművé teszik, hogy Erdély szerepéről is lesújtó véleménnyel volt: „Erdéli Magiar Országot eleitűi fogvást többször vesztegette, mint segítette, nagyságod jobban tudja.”74 75 A két szembenálló fél közötti kiegyezést azonban birtokainak védelme mellett az ország, különösen Felsó'-Magyarország iránt érzett felelősség miatt, ezzel összefüggésben pedig az oszmánoknak való behódolás elkerülése érdekében fontosnak tartotta, és ezért is vállalhatta fel a közvetítőszerepet.

Ugyanezek a félelmek és a kompromisszum szükségességének gondolata érhetőek tetten két aulikus, a bécsi udvar politikájával szemben azonban óvatos kritikát megfogalmazó személy, Hartyáni András és a bujdosók elleni katonai akciókban résztvevő Barkóczy István 1672 őszén kelt, Szelepcsényi György esztergomi érsekhez írt leveleiben is.76 További kutatások lennének szükségesek ugyanakkor annak megállapításához, hogy a Habsburgok hűségén maradt felső-magyarországi nemességnek a körében mennyire lehettek általánosak az ilyen vélekedések.

Csáky talán ismerte az ellenoldal propagandisztikus írásait is, egy 1674 októberében kelt levele alapján legalábbis annyi bizonyos, hogy tudomása volt az 1671-ben anonim megjelent Austriaca Austeritasról, vagy valamelyik álnéven, 1672-ben, illetve 1673-ban folytatással kiegészített példányáról.76 Arra vonatkozóan eddig nem kerültek elő források, hogy mennyiben ismerte a röpirat tartalmát. Csak feltételezni lehet, hogy a hasonló jellegű írások miatt is tarthatta fontosnak egy alapvetően Habsburg-hű, katolikus munka megjelentetését, amely egyúttal egyszerre fejezte ki a felső-magyarországi köznemesség körében népszerű nemesi köztársaság eszméjének és a Habsburgok által kiépíteni próbált — a propaganda szintjén is képviselt77 —, gyakorlatilag korlátlan abszolutizmusnak az elvetését, egyfajta kompromisszumos megoldást tartva

74 Csáky István Róttál Jánosnak. 1671. június 11., Szepes. MNL OL P 507 Lev. Ser. A. V. 13. d. Nr. 498. föl. 331-332.

75 Hartyáni András Szelepcsényi Györgynek. 1672. szeptember 23., Kassa. ÖStA HHStA UA Spec. Nr. 12. Kr. 180. Fasc. 180. Konv. D. Nr. 2. föl. 5-8.; Barkóczy István Szelepcsényi Györgynek. 1672. szeptember 28., Tállya. 1. uo. Nr. 4. föl. 11—14. (mindkét levél latin nyelvű fordításával együtt).

76 A levélből sajnos nem derül ki, hogy Csáky konkrétan milyen intézkedéseket tett. L. Csáky István címzés nélküli, német nyelvű levele a Róttál Jánosnak szóló levelek között. 1674. október 13., Szepesvár. MNL OL P 507 Series A. V. 13. d. Nr. 498. föl. 357—358.; A sokáig Bethlen Miklósnak tulajdonított röplap szerzőjeként Jankovics József Pósaházi Jánost azonosította be. L. Jankovics József: Kétes provenienciájú Bethlen Miklós-művek. Magyar Könyvszemle 94. (1978) 356-359.

77 További mélyreható vizsgálatok lennének szükségesek annak megítéléséhez, hogy vajon mennyiben ismerte Csáky a Habsburg-propagandát szolgáló munkákat, amelyek nyilvánvalóan ellenkeztek rendi felfogásával. Nemzetközi téren a propaganda és a reprezentáció szempontjából komoly kihívást jelentett például a magyar nemesség számára Gualdo Galeazzo Priorato életrajza I. Lipótról, amelynek első két kötete 1670-ben, a harmadik éppen 1674-ben jelent meg. A munka többek között az 1663—1664-es oszmánok elleni háború eseményeit, így a sérelmezett 1664-es vasvári békekötést is a bécsi udvar interpretációja szerint mutatta be. L. G. Etényi Nóra: A választófejedelem lehetőségei: II. Miksa Emanuel és a magyar hadszíntér. In: Uő: Pamflet és politika. A hatalmi egyensúly és Magyarország a 17. századi német propagandában. Bp. 2009. 178.; Jó példa még az az 1674-es, Bartholomäus Kilian által metszett olmützi tézislap, amely Johann Gáspár Ampringen guberniumi elnök 1673-as beiktatására utalt. Ezen Ampringen a császári propaganda különféle attribútumaival, páncélban, egy sas és egy oroszlán által húzott győzelmi kocsiban ülve került megjelenítésre. A háttérben a felső-magyarországi kulcsváros, a császári csapatok által megszállt Eperjes volt látható, míg a kép jobboldalán egy magyar címeres