Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barta M. János: Csáky István (1635-1699) és a Politica philosophiai okoskodás
906 BARTA M. JÁNOS ideálisnak. Kérdés, hogyan gondolhatta ezt megvalósíthatónak? Mindez ugyanis a fordításból természetesen nem derül ki, így talán érdemes lehet szintén dinasztia-hű magyarországi kortársainak elgondolásaiból kiindulni. Közülük az egyik Kéry János, aki 1672-ben megjelent Martis Turcici ferocia című munkájában szükségesnek látta a Habsburgok örökös uralmának elfogadását.78 Ugyanebben az évben keletkezett emlékiratában Szelepcsényi György esztergomi érsek régebbi előzmények után vetette fel a királyválasztás és az Aranybulla ellenállási záradékának eltörlését,79 éppen 1674-ben pedig a későbbi nádor, ekkor bányavidéki- és dunáninneni főkapitány Esterházy Pál fejtegette emlékiratában az örökös és abszolút királyság előnyeit. R. Várkonyi Ágnes szerint Szelepcsényi és Esterházy elképzelése lényegében egy olyan formája volt az abszolutista kormányzásnak, amely a Habsburg-dinasztia és a rendek kompromisszumán alapult.80 Tekintetbe véve, hogy Csáky már a felső-magyarországi generálisi tisztséget is Esterházy támogatásával nyerte el 1681 decemberének végén,81 majd pedig a királyválasztást és az ellenállási záradékot eltörlő 1687-es pozsonyi országgyűlésen éppen őt nevezte ki az uralkodó országbíróvá, adja magát a levéltári forrásokkal még alátámasztandó feltételezés, hogy talán már az 1670-es évek első felében is tagja lehetett egy ilyen nézeteket valló körnek, vagy legalábbis ismerhette gondolataikat, elképzeléseiket. Különösen az Esterházyval való kapcsolat emelendő ki, hiszen Csáky 1672. október 28-án született Imre nevű fiának ő volt a keresztapja,82 ismeretségük tehát legkésőbb már ekkorra visszanyúlik. Ennek a politikai koncepciónak képezte szerves részét a rekatolizáció támogatása, amely a korabeli katolikus főnemesi felfogás szerint előfeltétele volt annak, hogy a Habsburgok vezetésével az oszmánokat sikerüljön kiűzni a Magyar Királyság területéről, mindez pedig a művészet, reprezentáció eszközeivel homlokzatú kapu alatt magyar viseletben lévő férfiak menete készült fogadni a kormányzót. A tézislap részletes elemzését 1. Appuhn-Radtke, S.: Thesenblatt im Hochbarock i. m. 148-151. 78 Borián Elréd: A történetíró Kéry János. Irodalomtörténet 37/87. (2006) 593-600. 79 Még nyitrai püspökként az 1655-ös pozsonyi országgyűlés alatt egy külön megbeszélésen éppen ő hozakodott elő az ötlettel, hogy Lipótot választás nélkül kellene megkoronázni. Kármán Gábor: Erdélyi külpolitika a vesztfáliai béke után. Bp. 2011. 283. 80 R. Várkonyi Ágnes: Az abszolutista berendezkedés tervei és megvalósulása Magyarországon (1687-1703). In: Uő: Magyarország keresztútjain. Tanulmányok a XVII. századról. S. 1. [Bp.] 1978. 235.; Benczédi László Szelepcsényi György példáját bemutatva már pár évvel korábban is hasonló következtetésre jutott. L. Benczédi László: Szelepcsényi érsek ügye és a lipóti abszolutizmus megalapozása 1670 őszén. Történelmi Szemle 18. (1975) 500. 81 Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége (1681-1713). (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Hatóság és hivataltörténet 10.) Bp. 1991. 35.; Csáky felsőmagyarországi generálisi tisztsége elnyerésének időpontjához 1. Ludiková, Z. - MikóÁ. -Pálffy G.: A szepeshelyi Szent Márton-templom i. m. 340.; Hivatali utasítását 1. 1681. december 28., Sopron. MNL OL P 71 64. cs. Fasc. 174. Nr. 25.; Akárcsak Kéry, Csáky is tagja volt annak a nyolcfős bizottságnak is, amely a rendek nevében fogadta az országgyűlésre érkező uralkodót. Lauter Eva: Modus observandus...” A 17. századi magyar nádorválasztások rendje. In: Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Bp. 2008. 188. 82 Csáky oklevéltár II. 615.
