Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barta M. János: Csáky István (1635-1699) és a Politica philosophiai okoskodás
904 BARTA M. JÁNOS mottószerű citátumok is. Míg az elsó' kettó' az adott helyzetben egyértelműen a rekatolizáció elvi alátámasztásaként szolgált, a katolizálás szükségességét sugallva a protestáns olvasók számára, a második kettó' épp úgy felidézhette a kortársakban a rendi szervezkedést, az annak felszámolását követó' pereket és a hatalom túlkapásait, mint a Habsburg-kormányzattal szembeszálló bujdosók 1672-es ó'szi támadását:* 71 „Minden Respublicában, vagy Országban elsó' a Religio, és Istenes dolgokat illető' szorgalmatosságh. A’ meg bántódot Religio, a’ Politiát meg bántya. Lipsius. Magános dolgok, a’ közönséges jónak ártalmára voltak, lésznek is mindenkor. Kinek, kinek magános haszna, legh nagyob mérge a’ közönséges jónak. Tacitus, Livius. A’ Respublikáknak nagyob mirigye nintsen, kiben az jók a’ gonoszoktul megh nem külömböztetnek.”72 Középutassága ellenére hangsúlyozandó, hogy Csáky István a Habsburg-dinasztia szilárd felsó'-magyarországi támaszának számított. A bujdosó magyarság számára a behódoláson túl nem látott más lehetó'séget.73 A Róttál Jánosnak írt, még 1671 júniusában kelt levelében olvasható sorok pedig egyérés a királyság fundamentális törvényei mellett a hatalom isteni jogalapja következtében tette elméletileg is lehetetlenné az uralkodói hatalom elleni lázadást. L. VI. (I.) Jakab: A Szabad Monarchiák Igaz Törvénye, avagy kölcsönös és viszonyos kötelesség egy szabad király és természetes alattvalói között. Ford. Radó Bálint. In: Kiss Gergely - Radó Bálint - Sashalmi Endre: Abszolutizmus és isteni jogalap. Szöveggyűjtemény. Bp. 2006. 39—71.; A mű alapkoncepciója Csáky és nemesi kortársai olvasatához képest nyilvánvalóan abból a jezsuita felfogásból fakad, amely Pázmány Péter Öt szép levél című munkájában is tetten érhető' Húsz János megégetésének példája kapcsán. Pázmány egyértelműsíti, hogy egyházi kérdésekben a zsinat a császár fölött állt, éppen ezért a katolikusok nem szegtek esküt, mikor figyelmen kívül hagyták a számára kiadott császári menlevelet. Hangsúlyai által azonban a szövegrész a világi hatalomnak a katolikus egyház általi korlátozhatóságára irányítja rá a figyelmet. L. Pázmány Péter: Egy tudakozó prédikátor nevével íratott öt levél (1613). S. a. r., az utószót és a jegyzeteket írta Bitskey István. Bp. 1984. 75-81. 71 Ezt még tovább erősíthette az első fejezet, amely a véres római polgárháborúk példáján keresztül próbálta bemutatni, hova vezet az, ha a közjó helyett a „magános vagy rész szerint való jó” kerül előtérbe. RMK I. 1169. A 2. A bujdosók 1672 őszén vezetett királyságbeli hadjáratáról: Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály. Erdély és a kuruc mozgalom 1690-ig. Bp. 1972. 123-132.; Csáky értelmezésében a bujdosók támadása természetesen a negatív példát szolgáltathatta. A volt káliói vicekapitány, ekkor már Teleki Mihály szolgálatában álló Vér Mihály Spankau, Wolfgang Friedrich Freiherr von Cobb és Esterházy Pál mellett Csákyt is azok közé sorolta, akik kegyelemlevelet küldözgettek a hajdúknak, jutalmat is ígérve azok számára, akik a bujdosók valamelyikét élve vagy akár csak fejét eléjük viszi. L. Vér Mihály Teleki Mihálynak. 1672. november 13., Kővár. In: A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. Teleki Mihály levelezése. VI. Szerk. Gergely Sámuel. Bp. 1912. 400-402. 72 RMK I. 1169. A 1. 73 Ahogy egy 1674. augusztus 4-én, Szepesben kelt levelében is kifejezte reményét, a bujdosó magyarság, ha nem akar veszni, „eszére tér”. 1. MNL OL P 507 Lev. Ser. A. V. 13. d. Nr. 498. föl. 351-352. (címzés nélkül, a Róttál Jánosnak írt levelek között).
