Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bagi Zoltán Péter: Az 1594. évi regensburgi birodalmi gyűlés. A török segély kérdésének tárgyalása
AZ 1594. ÉVI REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉS 887 A császári követség munkáját nagyban megkönnyítette a két felső kúriában helyet foglaló támogatóik segítsége. A választófejedelmek kollégiumában a katolikus egyházi fejedelmek mellett (Mainz, Trier, Köln) az Oszmán Birodalom támadását saját országa ellen is valós veszélyként értelmező szász választófejedelmi adminisztrátor volt a császári törökellenes politika legfőbb szószólója, s látványosan elhatárolódott a protestáns rendek azon kísérletétől, hogy a segély mértékét sérelmeik orvoslásától tegyék függővé.79 A császári diplomácia a fejedelmek kollégiumában is biztosan számíthatott befolyásos támogatókra. Bár az osztrák követeket a török kérdés megtárgyalásának előkészítésére alakult bizottságtól a protestáns rendeknek sikerült távol tartaniuk — mondván közelről érintett az ügyben —, ennek ellenére Salzburg és Bajorország támogatása és legfőképpen befolyása elegendőnek bizonyult a rendek meggyőzéséhez.80 Az udvar politikáját ebben a kollégiumban — a katolikus rendek mellett — a protestáns württembergi herceg is támogatta, aki ennek fejében szeretett volna megszabadulni az osztrák hűbértől.81 A császári oldal egyetlen jelentős vereségének a Gemeiner Pfennig leszavazása tekinthető. Az előterjesztésben kért adónem megszavazásával kapcsolatos minden uralkodói elvárás 1594. június 14-én szertefoszlott, amikor a fejedelmek tanácsának ülésén a propozíció kérésének vagy ajánlatának megfelelően Ausztrián kívül csak Speyer, Konstanz, Basel, Trient, Brixen, Hirschfeld, Murbach és Prüm, tehát a Habsburg ház politikailag súlytalan egyházi kliensei voksoltak.82 A protestáns rendek számára a birodalmi gyűlés kevés, illetve semmilyen eredménnyel sem járt, amely leginkább különböző saját megfontolásokból eredően, az egységes politikai fellépés hiányából adódott. A császári diplomácia törekvéseivel szemben a Német-római Birodalom lutheránus és kálvinista választófejedelmei, fejedelmei és városai — a pfalzi választófejedelem köré csoportosult képviselői a kúriákon belüli katolikus túlsúly miatt — nem tudták érvényesíteni a birodalmi gyűlés előtt kitűzött céljaikat, sérelmeik (Gravamina) orvoslását: a töröksegély megszavazásának összekötését felekezeti követeléseikkel, illetve hogy a hozzájárulás megszavazásánál ne a többségi elv legyen a döntő. A gyűlés döntései ellen hivatalos tiltakozást nyújtottak be, amelyben hangsúlyozták, hogy az adó rájuk jutó hányadának csak egy részét, és azt is csak követeléseik teljesítése után hajlandóak leróni. Ehhez azonban olyan jelentős lutheránus felekezetű rendek sem csatlakoztak, mint Philipp Ludwig neuburgi palotagróf vagy Württemberg, ezért törekvésük már a következő évben zátonyra futott, s külön-külön kiegyeztek az uralkodóval.83 Hozzá kell azonban tennem, hogy a protestáns táboron belüli ellentét, egy folyamatosan a birodalmi gyűlés kúriáinak tanácskozásain napirenden lévő lutheránus-kálvinista hatalmi harcból táplálkozott.84 79 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 134-135. 80 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 120-127. 81 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 109. 82 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 186. 83 Vö. Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 139-147., 159-162., 353-354. 84 Kossol, Erika: Die Reichspolitik des Pfalzgrafen Philipp Ludwig von Neuburg. Göttingen 1976. 39-73.
