Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bagi Zoltán Péter: Az 1594. évi regensburgi birodalmi gyűlés. A török segély kérdésének tárgyalása
888 BAGI ZOLTÁN PÉTER Annak ellenére, hogy a protestáns rendek is elismerték az Oszmán Birodalom fenyegetésének valódiságát, komolyságát, s nem kívánták az uralkodót támogatás nélkül hagyni oszmánellenes harcában, mégis megbízottjaik a birodalmi gyűlést megelőzően olyan szakvéleményeket készítettek, amelyben az udvar töröksegély iránti kérelmének jogosságát kérdőjelezték meg. Egy, a pfalzi tanácsosok által készített iratban azt vetették fel, hogy ez a háború alapvetően a Habsburg ház érdekében a Magyar Királyságért folyik. Az udvar szemére vetették a szakvélemény készítői, hogy magyarországi pobtikájával kiprovokálta a Porta támadását. A magyar területek felszabadításából a birodalomnak semmi nyeresége sem származik, sőt pénzügyi és katonai erejét ingyen felemészti, s döntően meggyengíti.85 A szakvélemények egy másik, állandóan feltűnő pontjában a protestáns rendek egy esetleges béke megkötésének a lehetőségét vetették fel. Érveikben a török kérdés azon európai államok példájával volt egybekötve, amelyek ezt a problémát békekötéssel oldották meg, s ezt be is tartották a szerződő felek. Ezen ütőkártyát a tárgyalások során alkalmazni lehetett, ha az udvar az Oszmán Birodalom békebontására vagy szószegésére hivatkozott a háború folytatása mellett. így nem meglepő, hogy a birodalmi gyűlés előtt annak nyilvánosságra kerülése után, miszerint a győri végvidéki főkapitány egy magas rangú oszmán tiszttől levelet kapott, amelyben béketárgyalások megindítását ajánlotta fel, a császári oldal különös igyekezettel fáradozott azon, hogy a kereszténység ősellenségének pusztításait és hódításait a rendek számára is nyilvánvalóvá tegye.86 A rendek akaratának teljes mértékű érvényesülését a Gemeiner Pfennig és a Romzug, tehát az adónem körül kialakult vitában érhetjük tetten. Előbbi megszavazását még olyan, a császári politikát maximális elfogadó és támogató rendek is elutasították, mint a fejedelmek tanácsának két meghatározó tagja: Salzburg és Bajorország. Szintén a rendek akarata érvényesült azokban a határozatokban, amelyek az adó behajtásával, illetve a fizetést halogatók megbüntetésével foglalkoztak. Ezekre a pontokra már az első válaszában javaslatot tett a három kollégium, s az udvar ezeket el is fogadta.87 85 Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 145.; Kossol, E.: Die Reichspolitik i. m. 69—70. 86 Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 146—147. 87 A birodalmi gyűlés válasza a prepozícióra, 1594. ÖStAHHStAMEARA Fase. 91. Fol. 332r-334v.; A birodalmi gyűlés határozata, 1594. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Föl. 5-8; vő. még Wölfinger I.: Az 1594- es birodalmi gyűlés i. m. 10-11.
