Századok – 2016

2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Ujváry Gábor: "A külföld még mindég alig tud rólunk” Magyar-német tankönyvvita a második világháború idején

90

UJVARY GABOR

amely mint láttuk — talán az ő felhívását is követve — 1929-ben meg is kezdte ezt a munkát. Ugyancsak a Társaságot szólította föl, hogy nemzetközi kapcsolatait is mozgósítsa egy előnyösebb magyarság-kép kialakítása érdekében. 2. Erre hivatott szakemberek javítsák ki a tankönyveket, végül: 3. a Társaság elérje, hogy azok legközelebbi kiadásaiban már helyes adatok szerepeljenek.4

Hosszasan időztem Tas József cikkénél, mivel ez alapozta meg a később e témában született hozzászólásokat és munkálatokat. A már említett Olay Ferenc hivatalából adódóan is behatóan foglalkozott a tankönyvek revíziójával. Mindenekelőtt a román, a francia és az olasz tankönyveket vizsgálta. Napilapokban és periodikákban közzétett megállapításait 1933-as kötetében, illetve — rövidebben — a korszak legszínvonalasabb konzervatív folyóiratában, a Bethlen István irányítása alatt álló, Szekfű Gyula szerkesztette Magyar Szemlében összegezte. Utóbbi szerint: „Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a művelt világ nagy része nem ismer, egy tekintélyes része rosszul, illetve félreismer s aránylag kis része ismer a valóságnak és igazságnak megfelelően.”5 A párizsi Nemzetközi Történész Bizottság főtitkára mellett dolgozó, majd 1936-tól a Bizottság folyóiratát is szerkesztő — később szélsőjobbra sodródott, majd a sumér-magyar nyelvrokonságot hirdető — Baráth Tibor a francia gimnáziumi tankönyvek magyarságképét ismertette a Századodban.6 O és mások is Tas Józsefhez és Olayhoz hasonló következtetésekre jutottak.

Ezek lényege az volt, hogy a külföldi tankönyvek többnyire ázsiai eredetű, a hunokkal rokon, a „sárga fajhoz” tartozó népnek tüntették föl a magyarokat, akik nagy veszedelmet jelentettek európai megjelenésükkel, és a honfoglalás utáni kalandozásaik során feldúlták és végigrabolták az egész földrészt. Arról már sokkal kevesebb szó esett, hogy a közép- és koraújkori magyar állam milyen szolgálatokat teljesített a Nyugat védelmében a tatár betörések és az oszmán hódítás idején. Az utóbbi alóli felszabadulást általában a Habsburgok vezette haderőknek tulajdonították, s (ha egyáltalán) azt követően is a Habsburg Birodalom szerves részeként tekintettek az országra, megfeledkezve arról, hogy státusza más volt, mint az örökös tartományoké. Szinte ugyanígy szóltak az 1867 és 1918 közötti államról is, kiemelve az időszak erőszakos magyarosítását — a természetes asszimiláció vonzerejét elfelejtve —, és a nemzetiségek csak részben valós, kíméletlen elnyomását. Az 1918 utáni rendezés ezért a Kárpát-medencében élő népek akaratára, az etnikai elvek alapján született meg - hangzott általában a durva, részben hamis leegyszerűsítés. A földrajzkönyvek szerint Magyarország cigányokkal rokon (ha nem éppen cigány) lakossága — melynek helységneveit sokszor csak németül, olykor teljesen elferdítve adták meg — csaknem kizárólag földművelésből él, egyedüli valódi városa Budapest volt. Az

4 Tas József: Mit tanítanak Magyarországról a külföld iskoláiban? Klny. a Magyar Paedagogia 1928. évi 5-7. számából. Egyetemi Ny., Budapest, 1928. Az idézetek: 1., 7-10.

5 Olay Ferenc: Magyarország a külföldi tankönyvekben. Adalékok a tankönyvek nemzetközi revíziójához. Magyar Nemzeti Szövetség, Budapest, 1933. és Uő: A művelt Nyugat tankönyvei - rólunk. Magyar Szemle, 1933. XVII. köt. 3. sz. 261-271. Az idézet: 261.

6 Baráth Tibor: Magyar történet a francia középiskolákban. Századok, 1935. 442-450.