Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bagi Zoltán Péter: Az 1594. évi regensburgi birodalmi gyűlés. A török segély kérdésének tárgyalása
AZ 1594. ÉVI REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉS 873 azonban döntés született arról, hogy külön követeket küldenek a birodalmi kerületek rendjeihez császári megbízásból, és az Oszmán Birodalom elleni háborúhoz hozzájárulásukat kérik.6 A birodalmi rendek (az Udvari Kamara adatai szerint 613 959 rajnai forint gyűlt össze ilyen módon7) és a külföldi uralkodók adakozókedve ellenére is az összegyűlt összegből — ahogy az Udvari Kamara rámutatott — csak a végvárak fizetésére futotta. A fennmaradó 93 000 rajnai forint azonban a nyílt háború sikeres megvívásához elégtelen volt, így nem meglepő, hogy 1593 tavaszán az Udvari Kamara tanácsosai a Titkos Tanácsnak küldött levelükben újra egy birodalmi gyűlés összehívása mellett foglaltak állást. Véleményük szerint a követségek sikere megmutatta azt, hogy az összegyűlt rendek készek lennének a segély megszavazására, és hajlandónak mutatkoznak egyéb problémáik megtárgyalásának elhalasztására a növekvő oszmán expanzió veszélye miatt.8 A sziszeki csata (1593. június 22.), illetve ezt követően a háború — immáron — “hivatalos” kitörése után ezen érv fölött az eddig vonakodó Rudolf császár a továbbiakban már nem hunyhatott szemet. 1593. augusztus 25-én a Titkos Tanács ülésén a császár tanácsosaival meghatározta a birodalmi gyűlés előkészítéséhez szükséges lépéseket. Szeptember 7-én kitűzték a gyűlés időpontját és helyét, tíz nappal később pedig kijelölték a választófejedelmekhez utazó követeket. Az év végére meg is adták hozzájárulásukat a birodalmi gyűlés összehívásához.9 Ezzel párhuzamosan megkezdődött az előterjesztés előkészítéséhez szükséges szakvélemények kidolgozása is. Az Udvari Haditanács 1594. március 23- án adta át javaslatait. Eszerint a háború előre láthatólag el fog húzódni, így a császárnak nem csupán egynéhány hónapra vagy évre elegendő segélyre lenne szüksége, hanem a rendeknek sokkal inkább egy állandó támogatáson kellene gondolkodniuk, amelyre a legalkalmasabb a Gemeiner Pfennig volna.10 Továb6 Müller, Johannes: Zacharias Geizkofler 1560-1607. Des Heiligen Römischen Reiches Pfennigmeister und Obrister Proviantmeister im Königreich Ungarn. Veröffentlichung des Wiener Hofkammerarchivs Bd. 3. Wien 1938. 32. 7 Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 361.; Müller szerint a kilenc kerületből összesen 776 576 rajnai forint és 10 krajcár gyűlt össze. Müller, Johannes: Der Anteil der schwäbischen Kreistruppen an dem Türkenkrieg Kaiser Rudolf II. von 1595 bis 1597. In: Zeitschrift des Historischen Vereins für Schwaben und Neuburg. Achtundzwanzigister Jahrgang, a kiadás helye1901. 155-262., 157. 8 Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 90-92.; Loebl, Alfred: Eine außerordentliche Reichshilfe und ihre Ergebnisse in reichstagsloser Zeit, 1592-1593. Situngs berichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien, Phil.-Hist. Klasse, Band CLIII. Wien 1906. 17., 86., 123.; Ortelius, Hyeronimus Augustinus,: Chronologia oder Historische Beschreibung aller Kriegsempörungen und Belagerungen in Ungarn auch in Siebenbürgen von 1395. Nürnberg 1602. Reprint:Győr 2002. 45.r-v. 9 Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 92-93.; Heischmann szerint az uralkodó 1594. január 10-én döntötte el, hogy a birodalmi gyűlést április 17-re hívja össze Regensburgban. Március 12-én azonban a gyűlés megnyitásának az időpontját elhalasztotta május 1-jére, vö. Heischmann, E.: Die Anfänge des stehenden i. m. 97. 10 Az 1495. évi wormsi reformbirodalmi gyűlésen egy új adórendszer felállítására tett kísérletet I. Miksa, amelyből egy hadsereg felállításának költségeit kívánta fedezni. A Gemeiner Pfennig egyfajta kombinációja volt a vagyon- és fejadónak, és az így befolyt összeget a birodalom és az egész kereszténység a török és más külső ellenséggel szembeni megvédésére és a kamarai
