Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 865 nyilvánult meg. Az egyedi és járványos megbetegedések, környezeti tényezők, az alkalmazott gyógyszerkincs és terápiaformák regisztrálását szolgáló egészségügyi jelentésekben és a jelentésekhez csatolt standardizált kategóriarendszer nyomán kialakított táblázatos kimutatásokban a medicina egyetemi oktatásában használatos, többnyire zárt elméleteket közvetítő tankönyvi program mellett, illetve azt továbbgondolva és kiegészítve, az orvosi megfigyelések és hétköznapi gyakorlati tapasztalatok írásos rögzítésének egy nyitott, folyamatosan bővíthető struktúrája jelent meg. Ebból a perspektívából nézve a központi kormányszervek szakadminisztrációi, s ezekkel az idők folyamán egyre szorosabb szakmai együttműködésben álló bécsi és pesti orvosi fakultások kettős, a politikai és a tudományos tudás feletti ellenőrző-hatalmi szerepüknél fogva idővel minden orvoslással kapcsolatos tudás kumulációjának, szűrésének, validációjának és legitimációjának, elosztásának és terjesztésének központjaivá váltak. A lokalitások szintjén a physicus-orvosok számszerűleg lassan bővülő, de II. József időszakára nézve már tényleges hálózattá szerveződő rétege ezen funkciók állandó és differenciált meglétét volt hivatott szolgálni. A physicus-orvosok gyógyító, megfigyelő, gyűjtő, értelmező, a felsőbb utasításokat és rendeléseket végrehajtó, kontrolláló, rendkívül összetett tevékenysége az idők folyamán oktatói szerepkörrel is kiegészült. Az oktatói munka a rájuk bízott törvényhatóságban hivatalos gyógyítóként működő, az egészségügyi hierarchia alacsonyabb szintjein helyet foglaló egészségügyi szolgáltatók (sebészek, borbélyok, gyógyszerészek, bábák) folyamatos szakmai instruálásán túl, a közember, a „gemeiner Mann” minimálisan szükséges és lehetséges, korszerű orvosi ismeretekkel történő ellátását is jelentette. Az egészségügy területén a hatalomgyakorlásnak ez a tudomány felé forduló új modalitása a legkarakterisztikusabb formában II. József uralkodásának időszakában mutatkozott meg, s úgy tűnik a józsefi rendszer minden drámaisága, kapkodóan sietős volta, a részletek kidolgozatlansága, politikai megtorpanása, majd visszafordulása ellenére Magyarország viszonylatában már rövid távon is regisztrálható eredménnyel járt. Hosszú távon pedig kifejezetten megmutatkozott a 19. század során kibontakozó magyar orvosi iskola európai színvonalú megjelenésében.
