Századok – 2016

2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon

860 KRASZ LILLA rült bejegyzések nyomán rekonstruálható a társadalmi interakciók változatos formáin túl a korszak értékrendje: milyen morális hibákat fedeztek fel a külön­böző gyógyítók emberi és szakmai kompetenciájának megítélése során a hiva­talból kirendelt felettesek. A minősítések alkalmával használt pozitív és nega­tív, hol az objektivitásra törekvő formalizált rövid, egy szavas jelzők,98 hol a szubjektív megítélést tükröző pár szavas kis megjegyzések99 a hivatalos véle­ményalkotás első megjelenései, amelyek nemcsak a minősítést végző szakem­berek (orvosok, sebészek, okleveles vezető bábák), hanem a mögöttes közösség értékítéletét is tükrözik. A minősítési táblázatok tekintetében 1787-tól egysze­rűsödött a rendszer, amennyiben az addig kitöltendő 15 különböző rubrika he­lyébe az adott minősített személy életkora, egészségi állapota, valamint szak­mai előmenetelére és jellembeli tulajdonságaira vonatkozó adatok kerültek felvételre (4. táblázat). A jelentéseket II. József német nyelvrendeletének kibocsátásig latinul, 1784 után pedig elvben németül kellett elkészíteni. Az átállás azonban az egészségügy területén is számos nehézséget okozott, erőteljesen megterhelve a bécsi kormányszervek, a Helytartótanács és az egyes középszintű lokalitások közötti — amúgy sem mindig problémamentes — kommunikációt. Voltak pél­dául olyan törvényhatóságok, amelyek úgy szabotálták a német nyelv haszná­latát, hogy évekig egyáltalán nem küldtek jelentéseket. A rendszer működteté­se érdekében a Helytartótanács több esetben is kénytelen volt engedményeket tenni, vagy köztes megoldásokat alkalmazni.100 A physikus-orvosok által összeállított jelentések előbb a középszintű ad­minisztráció illetékes fórumain — városi tanácsüléseken, vármegyei kongregá­ciókon — kerültek bemutatásra, innen rendszerint lényegi változtatások nél­kül főispáni és/vagy főszolgabírói ellenjegyzéssel vezetett útjuk tovább a Hely­tartótanács illetékes grémiumához, ahol azután a „hivatalnoki tekintet” rend­szerezte és küldte tovább az egyes jelentések problematikusnak ítélt részeit szakvélemény kikérése céljából az orvosi fakultásnak, majd 1786-tól az orszá­gos főorvosnak. A jelentések tartalmának végső összesítését a szakvélemények figyelembe vételével részint a Helytartótanács számvevősége, részint a szakre­ferensek végezték el. A Helytartótanács a beérkezett jelentések alapján kiala­kított állásfoglalásról, döntésről visszafelé ugyanezen a hivatali úton kurren­­tálta az orvosokat. A kommunikáció gyorsabbá, gördülékenyebbé tételének érdekében a Helytartótanács különösen 1780 után a Magyar Udvari Kancellá­ria közvetítésével érkező, az összes törvényhatósághoz szóló uralkodói instruk­ciókat, valamint a beérkezett jelentések alapján kialakított, szintén országos 98 A leggyakrabban használt formális jelzők: jó, közepes, gyenge. L. MNL OL C 66 98—100. cs. 56. kf. (1-392. pag.)/1785-86.; 107-111. cs. 1. kf. (1-759. pag)/1787.; 123-126. cs. 1-10. kf./1788.; 128-129. cs. 1 kf. (1-144. pag.)/1789.; 134. cs. 2. kf. (1-83. pag)/1790. 99 A pozitív emberi, szakmai teljesítményeket jelölő', a szubjektív értékítélet irányába mu­tató gyakori megjegyzések: szolid, szerény, csendes keresztény; nem pörlekedő, hanem alkalmaz­kodó; a legjobb erkölcsökkel bír; jó fellépésű stb. A negatív bejegyzések között a leggyakoribbak: túlságosan kedveli a bort; szenvedélyesen iszákos; olyan, amilyen, de elmegy; serény és szolgálat­­kész, de tudatlan; nehéz természetű; semmiféle alárendeltséget nem tűr stb. L. Uo. 100 L .Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents