Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 853 jellemzőek a város-vidék tekintetében is. Amint az az 1754. évi felmérésből is kitűnik, a képzett, diplomával rendelkező orvos kifejezetten „városi jelenség”, lakhelye, pacientúrája egyértelműen a nagyobb városokhoz, vármegyei, járási adminisztratív, kulturális vagy gazdasági szempontból jelentős központokhoz kötik. Nem regisztrálható a következő évtizedekben ebben a vonatkozásban sem elmozdulás. Valójában a physicus-orvosok egyre bővülő kötelezettségei közé tartozott a rájuk bízott terület vidéki lokalitásainak — különösen a járványos időszakokban — a rendszeres felkeresése. A falvak, mezővárosok lakói tehát jószerével csak a physicus-orvosok inspekciói alkalmával találkozhattak képzett, akadémikus orvosdoktorokkal. Amint arra orvosi főiskola tervezetében már Perlitzi is rámutatott, hogy az orvoshiányon „(...) nem sokat segített az sem, hogy mindeddig az ország szándéka ellenére külföldieket kellett idehívnunk és eltartanunk, akik nem ismerik sem az éghajlatot, sem az embereket, sem ezek nyelvét és életmódját”,81 azt igazolni látszik az 1754. évi törvényhatósági adatszolgáltatás is, amelyben összesen tizenegy, nagyrészt az osztrák örökös tartományokból származó orvosdoktor szerepel.82 A következő évtizedekben az 1754. évihez hasonló, a Magyar Királyság területén működő különböző státuszú és pozíciójú orvos összeírására vonatkozó felmérés nem készült. A központi hivatalok érdeklődésének középpontjában a továbbiakban a törvényhatóságok által alkalmazott és fizetett physicusorvosok, valamint az alsóbb szinten működő hivatalos gyógyítók sebészek, borbélyok, bábák és patikusok egyre differenciáltabb szempontrendszer szerinti kontrollálása állt. A Helytartótanács a következő, az orvosok számszerű felmérésére is vonatkozó rendeletet 1763. szeptember 15-én adta ki, amelyben az adatszolgáltatási kötelezettséget csak a törvényhatóságok által közpénzekből fizetett physicus-orvosok, sebészek, patikusok és bábák összeírására terjesztette ki.83 Mivel a rendelet szövege csupán magát a feladatot tartalmazta, s a kivitelezéssel kapcsolatban — erre az időszakra egyébként jellemző módon — semmiféle utasítást nem közölt, ezért a törvényhatóságok változatos módon tettek eleget adatszolgáltatási kötelezettségüknek. A vármegyék túlnyomó többsége a feladatot a számára legegyszerűbb módon úgy oldotta meg, hogy a területén található szabad királyi városok vonatkozó adataival összesítve csupán számszerűsítve, név nélkül szerepelnek. Csak néhány törvényhatóság adta meg az alkalmazott physicus-orvos nevét és fizetését. Mivel több lokalitás csak többszörös felszólítás után tett eleget kötelezettségének a felmérés 1765 végéig elhúzódott. Az összesen 87 törvényhatóságból beérkezett adatközlés alapján 67 physicus-orvos működött ekkor Magyarországon.84 vatkozva arról számolt be, hogy a közeli Pozsonyban és Győrben nagy számban működő orvosok szolgáltatásait veszi rendszeresen igénybe. Zólyombánya és Breznóbánya pedig arra hivatkozott, hogy szükség esetén a Besztercebányán székelő vármegyei physicus-orvostól kér segítséget. L. Uo. 81 Antall J. et alii: Perlitzi tervezete i. m. 262. 82 Arad vármegyében egy sziléziai, Bácsban egy osztrák, Fejérben egy német, Komáromban egy cseh, Nyitrában egy svéd, Somogybán egy isztriai, Trencsénben egy karintiai, Veszprémben egy stájer és egy tiroli, míg Baranyában és Tolnában egy-egy morva származású orvost tüntettek fel az összeírásban. L. MNL OL C 37 Lad. A. Fasc. 33. No. 1./1754. 83 A rendelet szövegét közli: Linzbauer, F. X.: Codex sanitario i. m. 1852. II. 408. 84 Az adatközléseket 1. MNL OL C 37 Lad. A. Fasc. 34. No. 1./1763-64.
