Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
852 KRÁSZ LILLA különböző státuszú és pozíciójú, aktív praxist folytató orvosdoktorok név szerinti országos feltérképezését először az uralkodónő 1754. január 22-én kelt, az orvosok diplomájának bemutatását előíró intimatuma nyomán az egyes törvényhatóságok adatszolgáltatása tette lehetővé.77 A törvényhatóságok a területükön működő orvosok egyetemi végzettségét igazoló okleveleinek hitelesített másolatai mellé rövid, többnyire néhány soros, vagy maximum egykét oldal terjedelmű narratív jelentést is csatoltak, amelyek összegző jelleggel tartalmazták a középszintű adminisztráció által orvosdoktorként számon tartott gyógyítók név és végzettség szerinti felsorolását, a problémás esetek lényegre törő leírását. Bár nem minden törvényhatóság tett eleget a feladatnak, de az összesen 76 vármegyéből és szabad királyi városból a Helytartótanácshoz felküldött helyzetjelentésekben csupán 86 aktív orvosként beazonosított gyógyító neve szerepel, akik közül azonban többen nem tudták orvosi végzettségüket az előírásoknak megfelelő egyetemi oklevél felmutatásával dokumentálni.78 Akadtak közöttük olyan orvosként feltüntetett személyek is, akik valójában csupán gyógyszerészeti tanulmányaikat tudták igazolni, vagy csak patikusi végzettséggel rendelkeztek.79 Az egyes törvényhatóságokban praktizáló orvosok területi eloszlása is meglehetősen egyenetlen képet mutat. Kirajzolódnak a korabeli Magyarországnak azon lokalitásai, amelyek orvosellátottság szempontjából végig a vizsgált korszakunkra nézve viszonylagos pozitív képet mutatnak, így Pozsony, ahol összesen 13 működő orvost írtak össze, Pest-Budán kilencet, Sopronban ötöt, Szepes vármegyében (Késmárk és Lőcse központokkal) szintén ötöt, míg Debrecenben hármat. Jellemzően az ország észak- és délkeleti régióiban fekvő vármegyék rendre arról számoltak be, hogy kötelékükben nem működik egyetlen orvosdoktor sem, szükség esetén a szomszédos vármegyéktől kérnek segítséget.80 Az orvosok országos eloszlásához hasonló kiegyenlítetlen viszonyok eleve hiányos adatsorokat), az Egészségügyi Fó'szabályzat kiadásáig a Helytartótanács szinte évente volt kénytelen ismételten kiadni az összeírásra vonatkozó rendeleteket (1749, 1750, 1763, 1764, 1765, 1766, 1767, 1768). Ennek ellenére voltak olyan törvényhatóságok, amelyek egyetlen alkalommal sem tettek eleget vonatkozó kötelezettségüknek. Fontos megjegyeznünk, hogy 1763- tól a törvényhatóságok számára kötelező' adatszolgáltatás csak a közpénzekből fizetett (’ex cassa domestica stipendiati’) hivatalos gyógyítók összeírására vonatkozott. Az összeírásokat 1. MNL OL C 37 Lad. A. Fasc. 33. No. 1. 77 Linzbauer, F. X.: Codex sanitario i. m. 1852. II. 289-290. 78 MNL OL C 37 Lad. A. Fasc. 33. No. 1. 1754. 79 Az összeírás szerint az Abaúj vármegyében működő, vármegyei physicus-orvosként feltüntetett Riesenfeld Károly a prágai egyetemről szerzett gyógyszerészeti kurzus látogatását igazoló dokumentumot tudott felmutatni. A Bars vármegyei Léván élő, valójában csak patikusi végzettséggel rendelkező Szpurny Antal a törvényhatóság jelentése szerint sikeres orvosi gyakorlatot folytatott Bars és Nyitra vármegyék területén. A hatáskör túllépésének megalapozott gyanúja miatt a Helytartótanács hivatalos megkeresésére a bécsi egyetem orvosi fakultása igazolást állított ki arról, hogy kötelékében Szpurny nevű személy a fakultáson orvosi tanulmányokat nem folytatott. L. Uo. 80 A képzett orvosok teljes hiányáról mindössze néhány soros jelentés formában tájékoztató törvényhatóságok úgy, mint Bereg, Csanád, Máramaros, Szatmár, Szerém, Ugocsa, Ung vármegyék indoklásul azt hozzák fel, hogy a lakosság valójában nem is tart igényt tudós orvosdoktorokra, hanem megelégszik a környezetében élő, már bevált gyógyítókkal, de különleges esetekben a szomszédos vármegyék orvosait hívják. Moson vármegye viszont praktikus megfontolásokra hi-
