Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 851 bői a jelentésekből is kitűnik, hogy egy-egy utazás alkalmával akár több tucat beteget is megvizsgáltak. Az inspekciós utak során végzett feladatok összetettségét is mutatja, hogy például Benkő Sámuel (1743-1825) Borsod vármegye physicus-orvosa 1786-ban arról számol be, hogy csupán a kripták és temetkezési helyek meglátogatása céljából előző évben 51 napot volt távol miskolci székhelyétől.73 A physicus-orvosok rendkívül összetett feladatköre a napi gyakorlat során organikusan alakult ki. E tekintetben meghatározó, s egyúttal társadalmi presztízsüket is alapvetően pozitív irányban megerősítő két fontos dokumentum, az 1770. évi Egészségügyi Főszabályzatban az orvosok számára rögzített hivatali normák,74 * majd a II. József által 1786-ban kibocsátott jóval differenciáltabb módon foglalkozási szabályokat előíró — már az egészségügyi rendészet koncepciójának megfelelően összeállított — 31 pontos hivatali utasítás (Amtsunterrieht).’’6 Mindkét előírásban hangsúlyos szerepet kap a physicus-orvosok egészségügyi jelenségekre, az egészségügyi szolgáltatások minőségére és a különböző rendű-rangú szolgáltatók munkavégzésére vonatkozó adatgyűjtés, az adatok összefüggő, a kurrens uralkodói instrukciók által előírt szempontrendszer szerint strukturált jelentések formájában történő dokumentálásra vonatkozó kötelezettsége. A két szöveg alapján kibontakoznak a birodalmi érdekek mentén kialakított egészségpolitikai koncepciónak azok a súlyponti tartalmi elemei, amelyek feltérképezése, a felmerülő problémák megoldásának lokalitások szintjén történő kommunikálása és a vonatkozó cselekvési programok koordinálása a physicus-orvosok hatáskörébe tartozott. Ezek sorában kiemelt helyet foglal el az embert és állatállományt sújtó járványok regisztrálása és a megelőzésére, illetve megfékezésére vonatkozó teendők ellátása, a szülészet és a bábaság szakszerűsítése, a nem-hivatalos, kuruzslóként aposztrofált orvosló személyek szűrése, és a velük szembeni fellépés, a patikák ellenőrzése, a szegények ellátása, valamint a század végétől a himlőoltás népszerűsítése. A 18. századi Magyarországon működő gyakorló orvosok és physicus-orvosok számarányára vonatkozóan pontos, statisztikai részletességű adatokkal ugyan nem rendelkezünk, azonban a század közepétől Mária Terézia, majd II. József utasítására a Helytartótanács rendszeres, a központi kormányszervek éppen aktuális céljainak megfelelő használatokhoz igazított szempontrendszer szerint időről időre felméréseket készíttetett a törvényhatóságokkal a területükön működő hivatalos gyógyítókról (orvosok, sebészek, fürdősök, patikusok és patikák, bábák).76 A Helytartótanács Egészségügyi bizottsága számára a 73 Johannes Weisz, alias Dercsényi János Zemplén vármegye Haidenreich Lajos a Jász-Kun Kerület physicus-orvosainak és Benkő Sámuelnek a jelentései: MNL OL C 66 102. cs. 125. kf./1785-86. 74 Balázs P.: i. m. 2007. 41-45. 76 A hivatali utasítás eredeti német nyelvű változatát közli Linzbauer, F. X.: Codex sanitario i. m.1853. Tom. III. Sectio I. 187-192. A Helytartótanács latin és magyar nyelvű adaptációit 1. Uo. 245-249. (latin) és 424—431. (magyar). 76 A Helytartótanács először 1747. január 3-án rendelte el, hogy minden törvényhatóság írja össze és tegyen jelentést a területén működő összes patikusról, sebészről, fürdősről és bábáról. A rendelet szövegét 1. Linzbauer, F. X.: Codex sanitario i. m. 1852. II. 222. Mivel a törvényhatóságoknak csak alig fele tett eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének (mindössze 23 vármegye és 27 szabad királyi város küldött a legtöbb esetben meglehetősen pontatlanul megfogalmazott vagy
