Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
836 KRÁSZ LILLA Az Egészségügyi Bizottság a gyógyítók minőségbiztosításához kapcsolódó érdemi approbációs munkát valójában Mária Terézia 1756-ban kiadott rendelkezése nyomán kezdte meg. A rendelet előírta, hogy bármely külföldi orvos, vagy physicus-orvos és kiváltságos ipartestületbe nem tartozó sebészmester nem folytathat egyetlen törvényhatóságban sem hivatalos gyógyítói gyakorlatot mindaddig, amíg Pozsonyban az Egészségügyi Bizottság orvos tanácsosa, Perbegg doktor előtt sikeresen számot nem adott szakmai kompetenciáiról, elméleti és gyakorlati felkészültségéről.33 Optimális esetben a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a külföldi egyetemen megszerzett diplomával a tanulmányújáról hazatérő orvosdoktor jelentkezett Pozsonyban, és csak miután megkapta a sikeresen abszolvált vizsgáról szóló tanúsítványt, kezdhette el hivatalos működését gyakorló orvosként, vagy pályázhatott törvényhatósági fizikátusi álláshelyre. Minden adminisztratív jellegű nehézség ellenére ez a kötelezően előírt vizsga nemcsak így vagy úgy minősített, hanem lehetőséget adott a vizsgára kötelezett személy hivatalos számbavételére, megismerésére, s általában a hivatalok számára az adott személy láthatóvá tételére.34 Másfelől eme approbációs procedúra révén a tudásszervezés rendszerébe egy olyan eszköz került beépítésre, amelynek segítségével meghatározásra kerülhetett az általánosan elfogadható alkalmasság szintje, minősége, a jó és rossz kategóriái, s az egyén közjót szolgáló „felhasználhatósága”. Kimutathatóan már az 1750-es évek végétől rendszeres gyakorlattá vált, hogy a bizottság orvos tagja különösen eme validációs-legitimációs feladatok elvégzéséhez amolyan „külső munkatársként” egyidejűleg több pozsonyi orvos segítségét is igénybe vette.35 Ennek ellenére a bizottság sem igazgatási, sem szakmai-tudományos tekintetben ban Sgolanitsot az Egészségügyi Bizottság rendes tagjává emelte. L. Linzbauer, F. X.: Codex Sanitario i. m. II. 403-404. Sgolanits diplomájának, a bolognai Santa Maria della Morte, a bécsi Dreifaltigkeits-Hospital és a Hospital der Barmherzigen Brüder kórházakban végzett ’praxis clinica’ stúdiumairól szóló tanúsítványok, valamint az Egészségügyi Bizottságban az 1765. május 20-án elnyert tanácsosi kinevezésének hiteles másolati példányait 1. MNL OL C 66 Helytartótanácsi Levéltár, Departamentum sanitatis, 78. cs. 22. kf./1783-84. 33 Az 1756. július 29-én kiadott és augusztus 3-án a Helytartótanács által hatályba helyezett uralkodói rendeletet 1. Linzbauer, F. X.: Codex Sanitario i. m. II. 327—328. 34 Perbegg József doktor az approbációs eljárás első, az 1756 és 1759 közötti időszakában végzett munkáról 1760-ban tett jelentést a Helytartótanácsnak. A jelentésből kiderül, hogy a jelzett időintervallumban összesen hét, nagyrészt protestáns német és holland egyetemeken végzett orvost vizsgáztatott le pozitív végeredménnyel. Perbegg kimutatásában megadta minden esetben az orvosdoktori oklevél megszerzésének helyét és idejét, a vizsgázó származási helyét és vallási felekezetét, valamint a nála abszolvált vizsga időpontját. A vizsgázók között volt az Utrechtben végzett Weszprémi István, Ehrlinger Lajos József (Rómában szerzett fokozatot), Elhard János Kristóf (Lipcse), Johannes Procopius (Erlangen), Szathmári Pál (Franeken), Dombi Sámuel (Utrecht), Doemock/Dömök Mihály (Bázel). További szakmai pályafutások során valamennyien sikeres physicus-orvosi, vagy gyakorló orvosi gyakorlatot folytattak Magyarországon. A jelentésben szerepel még további egy gyógyszerész és összesen tizenkét sebész, fürdős, illetve kó'metsző. MNL OL C 37 Lad. A. Fasc. 24. Nr. 1./1760. 35 A rendelkezésünkre álló források tanúsága szerint az Egészségügyi Bizottság gyakorlatában ezek a rendszerint két-három órás approbációs vizsgák többnyire a vizsgáztató orvos szakmai elkötelezettségétől függően, változó színvonalon zajlottak. Ezt a gyakorlatot autorizálta és tette hivatalossá Mária Terézia 1761-ben, amikor az Egészségügyi Bizottság felhatalmazást kért, hogy a vizsgáztatások alkalmával esetenként a Pozsonyban működő orvosok közül hármat kiválaszthasson erre a feladatra. L. MNL OL C 37 Lad. D. Fase. 5./1761.
