Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
828 KRASZ LILLA approbációs12 eljárásokat jelentettek. Mindez különösen nyilvánvaló az egészségügy-igazgatás és jogalkotás alapvetően Gerard van Swieten koncepciója nyomán kezdeményezett átfogó reformprogram keretében Mária Terézia uralkodása alatt kialakított, majd II. József egyeduralkodásának időszakában tovább „finomított” dunai Habsburg modelljében. A van Swieten-i rendszer alaptörekvése a Monarchia általános centralizációs és uniformizációs programjába illeszkedő', az állami igazgatás és folyamatos kontroll érvényesülését lehetővé tevó' adminisztratív, legiszlatív, tudományos és oktatási természetű szerkezeti újítások összekapcsolásában összegezhető'. Az 1748/49-tól több lépcsőben bevezetésre került reformintézkedések egyik alappillérét a bécsi egyetem orvosi fakultásának újrapozícionálása alkotta, ami az egészségügyi alapellátásban részt vevó', különböző' szintű szolgáltatók (orvosok, sebészek, gyógyszerészek, bábák) egyetemi keretek között folytatott elméleti és gyakorlati oktatási programjának, vizsgáztatásának tartalmi-módszertani átalakításán túl arra irányult, hogy a fakultás az egészségügyi szolgáltatók minó'ségbiztosításával, legitimációjával kapcsolatos, már meglévő' jogosítványainak a Monarchia egész területén érvényt szerezzen. E tekintetben a bécsi orvosi fakultás a 17. század közepére már meglehetősen sokoldalú feladatkört látott el: központi ellenőrző, a nem akadémikus gyógyítókat instruáló, vizsgáztató, működési engedélyek kiadásával munkájukat legitimáló szervként is működött, tényleges hatósugara azonban nem terjedt túl Bécsen, Alsó- és Felső-Ausztrián, valamint néhány nyugat-magyarországi vármegyén.13 A fakultás a 18. század második felében végrehajtott látványos szerkezeti, infrastrukturális átalakításoknak és az oktatott tan12 Az approbáció [lat. approbatio] magában foglalta az orvosi fakultások oktatási, korporativ és egészségügy-igazgatási jogosítványait. Ez a gyakorlatban a különböző rendű-rangú gyógyítók (orvosok, sebészek, bábák) szakmai készségeit, képességeit és rátermettségét tesztelő vizsgáztatási eljárást, és pozitív eredmény esetén hivatalos működésük engedélyezését igazoló írásos dokumentum kiadását jelentette. Az approbáció eme összetett jelentéstartalmát leginkább a „megfelelőségi eljárás”, vagy „megfelelőségi tanúsítvány”-ként történő fordítás adhatja vissza. Ezt a fordítást javasolja Balázs Péter is az 1770. évi Egészségügyi Fó'szabályzat magyar nyelvű fordításának kritikai kiadásához fűzött bevezető tanulmányában. L. Balázs Péter: Mária Terézia 1770-es egészségügyi alaprendelete. I—II. Piliscsaba-Bp. 2007. I. 46. 13 A bécsi orvosi fakultás az orvosok képzésén túl, kimutathatóan már 1517-től vizsgáztatta és approbálta a Bécsben működni szándékozó, vagy visszamenőlegesen a már működő, céhes keretek között megszerzett mestervizsgával rendelkező fürdó'söket és sebészeket. 1638-tól Alsó- és Felső-Ausztriában, valamint a határos nyugat-magyarországi területeken ezen gyógyító rétegek legitim működését már eló'írásszerűen a bécsi orvosi fakultáson abszolvált elméleti vizsgához és approbációhoz kötötték. Johannes Wimmer: Gesundheit, Krankheit und Tod im Zeitalter der Aufklärung. Wien-Köln 1991. 35-40.; Sonia Horn: Geschichte(n) von Gesundheit und Krankheit zwischen Kameralismus und medizinischer Polizey. Forschungsdesiderata für Österreich und Ungarn in der Frühen Neuzeit. In: Begegnungen. Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest. Hrsg. Glatz Ferenc. Bd. 19. Bp. 2003. 227—245.; Uö: „...eine Akademie in Absicht der Erweiterung der medizinisch-chirurgischen Wissenschaft...” — Hintergründe für die Entstehung der medizinisch-chirurgischen Akademie „Josephinum”. In: Josephinismus — eine Bilanz. Hrsg. Wolfgang Schmale - Renate Zedinger - Jean Mondot. Bochum 2008. 216-219., 222-225. Ebben a medikális térben, mint új szereplők jelentek meg 1642-től a bécsi bábák, akiknek a fakultás specifikus kurzusokat szervezett, s a megszerzett ismereteikről az egyetem orvosai előtt vizsgát tehettek. A bábakurzusok tananyagáról, a vizsgák menetéről 1. Uő: Wiener Hebammen (1643—1753). In: Studien zur Wiener Geschichte. Hrsg. Ferdinand Opll. Wien 2003. 35-102.
