Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 829 anyag tartalmi korszerűsítésének köszönhetően a korszak Európájának egyik vezető' képzési központjává emelkedett, amely egyúttal mintául is szolgált minden örökös tartománybeli orvosi fakultás modernizációjához, illetve Magyarország esetében a század utolsó harmadában a nagyszombati egyetem orvosi fakultással történő' bővítéséhez. Mindazonáltal a bécsi fakultás nagyjából az 1770-es évekre mindennemű orvosi tevékenység tudományos kritériumok mentén történő besorolásának, az aktuális kormányzati-hatalmi érdekeknek megfelelő megítélésének legfőbb fórumává, az orvosi tudás kumulációjának helyévé és általában minden egészségügyet érintő kérdésben a legfőbb tanácsadó orgánummá alakult. A reformok másik pillérét a Habsburg Monarchia minden örökös tartományára és országaira kiterjedő érvényességgel az egészségügyi szolgáltatók, szolgáltatások és intézmények működését és működtetését biztosítani képes különböző természetű (regulativ, feladat-meghatározó, parancsoló) jogi normák komplexumának meghatározása képezte. Az egészségügy-igazgatásnak a normaalkotás, a végrehajtás és a kontrollfunkciók gyakorlása tekintetében meghatározó, birodalmi hatáskörű szerve szintén van Swieten elképzeléseinek megfelelően, röviddel a bécsi egyetemen és ezen belül az orvosi fakultáson bevezetett szerkezeti reformok után jött létre. Mária Terézia 1753. január 3-án kiadott körrendeleté lényegében a 18. század eleje óta Bécs központtal, korlátozott területi kompetenciával működő, alapvetően a járványvédelemre specializált Udvari Egészségügyi Bizottságot (Sanitäts-Hofkommission) alakította át, s emelte „egyedül és közvetlenül” (,,alleinig und ohnmittelbar’) az uralkodónak alárendelt Udvari Egészségügyi Deputáció (Haupt-Sanitäts-Hof-Deputation) rangjára.14 A Deputációnak kettős feladatköre volt: egyrészt a Monarchia egész területére nézve minden egészségüggyel kapcsolatos jelenség (beleértve az egészségügyi szolgáltatók, szolgáltató intézmények, egészségügyi szolgáltatások és az alattvalók egészségi állapotának folyamatos ellenőrzését és regisztrálását, az embert és állatállományt sújtó járványok elleni védekezés megszervezését) adminisztratív ügykezelése, másrészt az uralkodói hatalomkoncentrációt és területi integrációt egyaránt szolgáló, egységes irányelvek mentén történő egészségügyi normaalkotás.15 Mind az egészségügy-igazgatás csúcsszervének elgondolt Deputáció kialakítása, mind a Deputáció kebelében végzett normaalkotás tekintetében van Swieten a század közepére már jól működő porosz modellt vette alapul.16 A fe-14 A körrendelet szövegét közli: Die österreichische Zentralverwaltung. Abt. II.: Von der Vereinigung der österreichischen und böhmischen Hofkanzlei bis zur Einrichtung der Ministerialverfassung (1749-1848). Bd.2. Die Zeit des Directoriums in Publicis et Cameralibus. (Vorstadien 1743-1749. Das Directorium 1749-1760). Aktenstücke. Bearb. Joseph Kallbrunner - Melitta Winkler. Wien 1925. (a továbbiakban: ÖZV) 375—376. 15 A Deputáció felállításának körülményeire, célkitűzéseire és feladatkörére, valamint működésére vonatkozóan Erna Lesky kutatásaira támaszkodhatunk, aki a testület üléseinek a bécsi Kriegsarchivban fennmaradt jegyzőkönyveit dolgozta fel. Erna Lesky: Österreichisches Gesundheitswesen im Zeitalter des aufgeklärten Absolutismus. Wien 1959. 10-11., 40-57. passim. A Deputáció elnökeinek névsorát, a tagság által képviselt kormányszervek listáját 1. ÖZV 118., 379. 16 A porosz egészségügy-igazgatás legiszlatív és intézményes kereteit az 1685 és 1725 között kiadott orvoslási ediktumok alakították ki. A rendszer alappillérét három, Berlin központtal
