Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 827 gül a physicus-orvosok kötelezettségéhez tartozó egészségügyijelentés-írás gyakorlatait, annak időbeni változásait, a hivatali információáramlás és kommunikáció működésének lehetőségeit és különböző' természetű (politikai, társadalmi, kulturális) kényszerek szabta határait a jelentések különböző' olvasatai (episztemológiai, szociokulturális, információtörténeti) nyomán kíséreljük meg rekonstruálni. Kitérünk továbbá a jelentésíráshoz szükséges adatok gyűjtésének, rendszerezésének, archiválásának, valamint a bennük foglalt tartalmak (esetleges) terjesztésének és használatainak korabeli, elsősorban II. József uralkodásának időszakában már többé-kevésbé nyomon követhető módszereire. A Habsburg Monarchia egészségügy-igazgatásának van Swieten-i modellje Az egészségügyi jogalkotás és igazgatás kereteinek kialakítása, működtetése szempontjából meghatározó körülmény, hogy Magyarországon a 18. század utolsó harmadáig nem volt orvosi fakultás. Az orvosi fakultások Európa-szerte már a középkortól kezdődően kettős funkcióval rendelkeztek: egyfelől — mint oktatási intézmények — képzési feladatokat láttak el, másfelől olyan érdekvédelmi korporációt alkottak, amelynek tagjait tudásmonopóliumuknál fogva a mindenkori világi és/vagy egyházi autoritások más-más joghatóságokkal ruháztak fel. Ezek a hivatásrendi jogosítványok az orvosi fakultásoknak elviekben igen széles mozgásteret biztosíthattak az egészségügy-igazgatással összefüggő területeken: az orvosi hivatás implementációján, az orvosok státuszának és pozíciójának legitimációján, az orvosi tudás aktuális tudományos trendeknek és hatalmi érdekeknek megfelelő átalakításán, elosztásán, tudományos természetű viták eldöntésén, új tudományos eredmények (gyógymódok, gyógykészítmények, betegségleírások) szakvéleményezésén, esetenként törvényszéki orvostani vizsgálatok lefolytatásán és dokumentálásán túl, működési engedélyek kiadása révén, közvetett szerepet vállalhattak a különböző rendű-rangú gyógyítók feletti szakmai felügyelet gyakorlásában, a patikák működésének ellenőrzésében, szabálysértési és szankcionálási eljárások lefolytatásában, bizonyos rendészeti feladatkörök elvégzésében, de mindezek mellett járványok idején hatósági intézkedési jogköröket is elláttak.11 Mivel azonban a fakultásoknak végrehajtó szerve nem volt, ezek a jogosítványok a gyakorlatban a fentebb jelzett szakvéleményezési feladatokat, valamint a különböző rendű-rangú egészségügyi szolgáltatók szakmai tudásának, kompetenciájának minőségbiztosításával együtt járó specifikus vizsgáztatási és 11 Az orvosi fakultások különleges joghatóságairól, az egyetemen kívüli „nyilvános” szférákban elfoglalt helyéről és feladatairól európai viszonylatban 1. Geschichte der Universität in Europa. Bd. I.: Mittelalter. Hrsg. Walter Rüegg. München 1993. 329. A bécsi orvosi fakultás viszonylatában 1. Wolfgang Eric Wagner: Doctores-Practicantes-Empirici. Die Durchsetzung der Medizinischen Fakultäten gegenüber anderen Heilgruppen in Paris und Wien im späten Mittelalter. In: Universität im öffentlichen Raum. Hrsg. Rainer C. Schwinges. Basel 2008. 15—43.; Elisabeth Tuisl: Die Medizinische Fakultät der Universität Wien im Mittelalter. Von der Gründung der Universität 1365 bis zum Tod Kaiser Maximilians I. 1519. Göttingen 2014. 129-160. passim.
