Századok – 2016
2016 / 3. szám - KRÓNIKA - Tomka Béla - Vámos Péter: Fordulatok és félfordulatok. Beszámoló a 22. Történész Világkongresszusról
812 KRÓNIKA ul a Network of Global and World History Organizations, az International Economic History Association vagy az International Social History Association — szintén javasolhat szekciótémákat, s jogukkal most is bátran éltek e szervezetek. Ennek eredményeként több tucat további szekció megrendezésére is sor került. Emellett a történész világkongresszusokhoz kapcsolódva szívesen rendeznek szatellitkonferenciákat is, melyek kihasználják azt, hogy a világban ritkán ilyen nagy az egységnyi területre eső történészek száma. Ráadásul a kongresszusi részvétel iránti érdeklődés az utóbbi évtizedekben folyamatosan nőni látszik: Csinanban már 90 országból 2600 regisztrált történészt jeleztek, bár ebből mintegy 1800 fő Kínából jött. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy a következőkben nem tudjuk áttekinteni az óriási méretű összejövetel programját, hanem csupán néhány fontosabb jellemzőjének bemutatása lehet a célunk. A fent említett „nagy témák” általában a történetírás valamilyen aktuális fejlődési trendjéhez, illetve kihívásához, vagy valamilyen időszerű és fontos kérdéséhez kapcsolódnak, s egy közülük — mintegy a házigazdáknak szánt gesztusként — a rendező ország vagy régió történeti fejlődésének sajátos kérdéseire reflektál. így volt ez most is, amit mutat e témák listája: 1. Kína globális perspektívában; 2. Az érzelmek a történelemben; 3. Forradalmak a világtörténelemben: összehasonlítások és kapcsolatok; és 4. Digitális fordulat a történetírásban. Az első nap első nagy témája Kína történetének nemzetközi összefüggéseivel foglalkozott. A kínai és a spanyol történészbizottság által szervezett eseményen 13 előadás hangzott el, a kommentátor Kenneth Pomeranz chicagói sinológus-gazdaságtörténész volt. Az előadások Kína globális szerepének különböző aspektusait vizsgálták az ókortól napjainkig. Van Ming (Wan Ming), a Kínai Társadalomtudományi Akadémia professzora az ezüstpénzhasználat terjedését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy Kína a Ming-dinasztia (1368— 1644) idején az ezüst használata révén már a 16. század első felében bekapcsolódott a nemzetközi kereskedelmi és pénzforgalomba. Nézetei egyelőre nem rendítették meg azt a közvélekedést, hogy a Ming-korban Kína bezárkózott, és a nyitást az idegen hatalmak csak a 19. században fegyveres erővel tudták kikényszeríteni. Guido Abbatista (Trieszt) előadásában a 18-19. századi brit Kína-kép változásait vizsgálta, szembeállítva a felvilágosodás nemes eszméit az expanzionizmus valóságával. Paul Kramer (Nashville, TN) a 20. század eleji kínai értelmiség amerikai emigrációjával és az USA befogadási politikájának változásaival foglalkozott. Pierre Singaravelou (Párizs) a koloniális Tiencsinről (1901 és 1917 között ebben a városban volt az Osztrák-Magyar Monarchia másfél négyzetkilométernyi koncessziós területe is) mint a globalizáció laboratóriumáról beszélt, ahol az imperialista hatalmak először erőszakkal megnyitották a várost, majd a modernizáció kezdeményezőivé és kivitelezőivé váltak. Szó volt Kína és a nemzetközi szövetségi rendszerek viszonyáról (Valdo Ferretti, Róma), amivel kapcsolatban Kenneth Pomeranz megjegyezte, hogy 1904-1905-ben az orosz-japán háború azért nem eszkalálódott világháborúvá, mert Kína semleges maradt. Az imperialista expanzió és a kereskedelmi kapcsolatok viszonyát többen vizsgálták: elhangzott előadás a kínai-bengáli kapcsolatokról a 15. században
