Századok – 2016
2016 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kárbin Ákos: Heinrich VII. Prinz Reuß Botschafter unter Bismarck und Caprivi. Briefwechsel 1871-1894
például a megyék pártállása alakulásának térképes ábrázolása, esetleg a követek és küldő törvényhatóságuk névsora. Erdmann Gyula hatalmas vállalkozása mindenféleképpen jelentős történészi adósságot törlesztett, hiszen eddig nem született ilyen témájú monográfia, és úgy kellett teljesítenie feladatát, hogy az 1832-1836-os országgyűlés története is megíratlan. Ez a könyv valószínűleg megkerülhetetlen alapműve lesz a korszakkal és a reformkori politikával foglalkozó történészeknek, de a szakmán kívüli érdeklődőknek is izgalmas lehet. TÖRTÉNETI IRODALOM 809 Bodnár Krisztián HEINRICH VII. PRINZ REUß BOTSCHAFTER UNTER BISMARCK UND CAPRIVL BRIEFWECHSEL 1871-1894 Winfried Baumgart - James Stone (Hg.) Ferdinand Schöningh Verlag, Paderborn, 2015. 625 o. REUß, A NÉMET CSÁSZÁRSÁG ÉS A MONARCHIA MEDIÁTORA A német diplomáciatörténet egészen a középkortól a huszadik századig népszerű és kutatott téma. Számos nagymonográfia, kézikönyv és forrásdokumentáció látott már napvilágot, azonban a Német Császárság diplomatáiról szerényebb számú szakmunka áll a rendelkezésünkre. Ugyanakkor a császárkori politikusok életét és munkásságát bemutató kötetek reneszánszukat élik. A modern szemléletű és újszerű feldolgozások sorában a teljesség igénye nélkül meg kell említenünk Niehus Paul von Hatzfeldt-biográfiáját (Vera Niehus: Paul von Hatzfeldt [1831-1901], Politische Biographie eines kaiserlichen Diplomaten. [Quellen und Forschungen zur Brandenburgischen und Preußischen Geschichte] Band 27. Duncker & Humblot Verlag, Berlin, 2004), valamint Stalmann Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst (Volker Stalmann: Fürst Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsßirst 1819- 1901. Ein deutscher Reichskanzler. Schöningh Verlag, Paderborn, 2009) és Winzen Bernhard von Bülow (Peter Winzen: Reichskanzler Bernhard von Bülow. Mit Weltmachtphantasien in den Ersten Weltkrieg. Eine politische Biographie. Pustet Verlag, Regensburg, 2013) kancellárokról szóló politikai életrajzát, akik kormányfői pozíciójuk előtt szintén diplomáciai szolgálatot láttak el. A Reußrol szóló kötet nem biográfia, így nem illik a fentebb említett munkák sorába, ugyanis a nagykövet életét és munkásságát bemutató politikai életrajz még várat magára. Ellenben a 2015-ben megjelent dokumentumgyűjtemény hozzájárulhat a diplomata biográfiájának elkészítéséhez. A kötet egy forrásgyűjtemény, amely a Reuß által, valamint a hozzá írt leveleket gyűjtötte egybe hányatott sorsú hagyatékából. Reuß halála után írásos öröksége a család birtokában maradt, azonban Németország keleti felének a Vörös Hadsereg általi megszállását követően sok más Bismarck kori hagyatékhoz hasonlatosan eltűnt. Az első kutató, aki tanulmányozta Reuß hagyatékát, nem más volt, mint kötetünk egyik szerkesztője: James Stone kanadai történész, aki 1984-ben bukkant rá Reuß levelezéseinek egy részére a lengyelországi hirschbergi levéltárban folytatott kutatásai során. Sokkal érdekesebb az a kérdés, hogyan került a Német Császárság egyik prominens diplomatájának hagyatéka egy lengyel kisváros levéltárába? Ezt egyébként Stone angol nyelvű bevezetőjéből részletesen megtudhatjuk. A dokumentumgyűjteményben szereplő levelek nagy részét a hirschbergi levéltár Reußra vonatkozó anyagából állították össze a szerkesztők. A kötetbe került további levelek forrásai közül néhány példát kiragadva megemlíthetjük az Auswärtiges Amt levéltárának, a Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz állományának vagy Philipp zu Eulenburg (1847-1921) nyomtatásban is megjelent, több kötetet kitevő hagyatékának Reußt érintő állagait. Reuß herceg a család köstritzi ágához tartozott. Gimnáziumi tanulmányait Berlinben, felsőfokú tanulmányait pedig Heidelbergben, Berlinben és Hohenheimben végezte. A porosz királyi udvar szolgálatába 1849-ben lépett. 1853-ban Bécsbe vezényelték, majd Drezdában és Párizsban teljesített szolgálatot. Pár évet a külügyminisztériumban is eltöltött, aztán a szolgálati helyek sorában Kassel, München következett, majd követként Otto von Bismarck (1815-1898) 1867-ben Szentpétervárra helyezte. Reuß Pétervárott 1871-től már nagyköveti minőségében működött tovább. 1876. február 6-án megnősült, felesége Marie von Sachsen-Weimar-Eisenach (1849-1922) volt. Házasságukból öt gyermek született. Pályáját 1877-től pedig Konstantinápolyban folytatta.
