Századok – 2016
2016 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kárbin Ákos: Heinrich VII. Prinz Reuß Botschafter unter Bismarck und Caprivi. Briefwechsel 1871-1894
810 TÖRTÉNETI IRODALOM I. Vilmos császár (1797-1888) az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosába küldte Reußt, ahol mint birodalmi nagykövet 16 éven át teljesített szolgálatot. Hivatali idejéhez hasonló hosszú időt nem szolgált német diplomata a császárvárosban. I. Vilmos 1878. június 12-én nevezte ki Reuß herceget bécsi nagykövetté (Biographisches Handbuch des deutschen Auswärtigen Dienstes 1871-1945. Hrsg. v. Auswärtigen Amt - Historischer Dienst - v. Maria Keipert und Peter Grupp. Band. 3. L-R. Bearb. v. Gerhard Keiper und Martin Kröger. Ferdinand Schöningh Verlag, Paderborn-München-Wien-Zürich, 2008. 632.). Hivatalát 1878. július 28-án foglalta el, és megbízólevelét augusztus 1-jén adta át Ferenc Józsefnek. Reuß pozíciójánál fogva kiemelkedő fontosságú szerepet játszott a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia közötti viszony minden értelemben vett szélesítésében és mélyítésében. Reuß mint I. Vilmos császár reprezentánsa a német-osztrák-magyar szövetségesi rendszer kialakításában kulcsszerepet töltött be. Reuß egyik fő tulajdonsága rendkívüli tapintatossága volt, amely miatt vagy nagyon szerették, vagy éppen nagyon utálták (Erinnerungen und Gedanken des Botschafters Anton Graf Monts. Hrsg. v. Karl Friedrich Nowak und Friedrich Thimme. Verlag für Kulturpolitik G.M.B.H., Berlin, 1932. 115.). Egyéniségéhez társult még a hosszú szolgálati ideje következtében kialakult tapasztalata és szerteágazó kapcsolatrendszere, ugyanis sok európai udvarban szolgált. Ferenc Józseffel nem állt szoros érintkezésben, évente csak egy alkalommal találkoztak, amikor a császár családi vacsorára hívta meg más diplomatákkal egyetemben. Reuß egyébként az általa rendezett estélyeken saját maga komponálta vonósnégyesdarabjaival szórakoztatta arisztokrata társaságát. Pályáját 1894-ben, nyugállományba vonulásakor fejezte be, végül 1906. május 2-án hunyt el. A kötet 625 oldal terjedelmű, s két előszóval is rendelkezik, az egyiket Stone írta angol nyelven, a másikat Baumgart. A gyűjtemény következő fejezete egy bevezető tanulmány, amely elhelyezi Reußt a német birodalmi politikában és viszonyát a Bismarck által vezetett érához, majd a Caprivi-kurzushoz. Itt alaposabb képet kaphatunk például Reuß hozzáállásáról a keleti kérdéshez, osztrák-magyar szövetségesi politikájáról, valamint Romániával való kapcsolatáról. A több száz oldalas levélgyűjteményhez a szerkesztők megadták a rövidítések feloldását, amely segíti a kötetben való tájékozódást, azt követően pedig egy táblázatot helyeztek el a közreadók, amely kronologikus sorrendben számozottan bemutatja a dokumentumokat, mind a 449 levelet. A kötet következő szakasza és egyben leghosszabb része a dokumentumgyűjtemény. A levelek numerikus sorrendben követik egymást, melynek a kronológia a rendezési elve. A dokumentumok jegyzetekkel vannak ellátva. Reuß számos személlyel állt levelezésben, például Gerson von Bleichröder (1822-1893) berlini bankárral vagy Kálnoky Gusztávval (1832-1898), a Monarchia külügyminiszterével, és Bismarckkal, akihez leveleit egyszerűen csak „tisztelt főnök” megszólítással címezte. Reuß pozíciójából adódóan természetes volt, hogy levelezésben állt a mindenkori kancellárral, aki a külügyi tárcát birtokolta. Mindemellett a szerkesztők a kötetben betekintést engednek Reuß családi kapcsolataiba is, mivel közöltek néhány dokumentumot rokonságával folytatott levelezései közül. A dokumentumok után a források és az irodalom feltüntetik a levelek pontos levéltári jelzetét és a jegyzetapparátusban szereplő iratok könyvészeti adatait. A kötet legvégén pedig név-, tárgy- és helymutató kapott helyet, amelyben a levelek szerzőire és az azokban szereplő nevekre, helyszínekre, valamint fogalmakra is rá lehet keresni. A recenzensnek volt alkalma kutatásokat végezni a berlini közgyűjteményekben, így többek között azokban az állagokban is, melyben Reuß hagyatékának egy részét fénymásolatban őrzik. Reuß a szépen írók közé tartozott, szikár betűire könnyű ráismerni, így nem okozott különösebb gondot a közreadók számára Reuß kézírásának megfejtése. Reuß levelezésének dokumentumgyűjteményét ajánlom minden olyan kutató és olvasó figyelmébe, aki érdeklődik a Német Császárság diplomáciatörténete iránt, ugyanakkor az ismertetett kötet a Monarchia külpolitikájával foglalkozó történészek számára is hasznos lehet. Kárbin Ákos
